Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 1. Aba, 1924.' Kostyán Sándor plébános jelentése, 1925. február 3. Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök Úr! Krisztusban Kegyes Atyám! Lelkipásztori jelentésemet bátor vagyok a következőkben előterjeszteni: Az abai plébániában rend, nyugalom van! Nem ugyan a szónak ideális értelmében. Mert ily értelemben akkor volna rend, ha mindenki, ki hitével él, vasárnap s ünnepnap szt. misét hallgatna, s húsvéti szt. gyónását elvégezné a szt. áldozással. Sajnos ezt nem jelenthetem. A nehéz gazdasági helyzet miatt beállott s uralkodó munkahiány sokat visszatart az istenházától. De hogy a szívekben él a krisztusi hit és Isten-szeretet, az kitűnik abból a körülményből, hogy mikor este vagy reggel korán van istentisztelet, a sötétben, midőn nem látni, ki milyen ruhában jelenik meg, oly tömegben jelennek meg a hívek, hogy ez a nagy templom alig bírja befogadni. Csak úgy özönlik a nép! Ugyanezt jelenthetem a pusztákról! Próbára tettem a gyermekeket! Múlt hónapban egyik délután meggyóntattam őket Bárándon. A szt. gyónás elvégzése után azt mondtam nekik: „gyermekek, holnap a szt. áldozásra az jön be Abára2, aki akar”. Az út hosszú, hideg volt3. S az én gyermekeim - kettő kivételével, ezek is ruha hiány miatt - mindnyájan bejöttek vonaton, s gyalog hazamentek. A szülők nem sajnálták a vasúti drága költséget, s a gyermekek a fáradtságot. Kis szívük vágyódott a szentségi Jézus után. A másik próba már nem volt oly örvendetes. Felhívtam ugyanis a gyermekeket, írják fel egy papír-szeletre, mikor gyónt édesapjuk utoljára. Többen szomorú arccal feleltek írás helyett. A férfiak közül e tekintetben sokan hanyagok! Különösen a háború óta. De azért minden gyermeket megkeresztelteinek, s a nagybetegek szépen elkészülnek a halálra, a házasulandók eljönnek mind a templomba. Szívük buzgóságát jellemzi a lelkesedés, melylyel [sic!] az öröklámpa ügyét felkarolták. Minthogy a templom szegény, közadakozásból összeadják a drága olaj árát. Csakhogy égjen az örök lámpa. Szépen virágzik a szt. olvasó-társulat! Dalárdát szerveztünk, a kántor nagyon buzgó, most jóvá akarja tenni a communismus gyászos napjaiban elkövetett egyház-, s hazaárulását. Híveimmel békében élek! A köztünk uralkodó egyetértésnek s irántam való ragaszkodásnak szép bizonyítékát adták a múlt hónapban, mikor kértem az iskolaszéket párbérem valorizálására. Egyhangúan megszavazták. A sajtót illetőleg javult a helyzet. Hol azelőtt csak a liberalis újságokat láttam - az urak asztalán - most keresztény szellemű lapok is láthatók. Híveim közül egy-kettő járatja az „Új Lapot”, de a drágaság miatt nem fizetnek elő újságokra a legtöbben. Vigyázok nagyon e tekintetben: A socialdemokraciának Abán mindig voltak hívei. Már ezelőtt 20 évvel vörös zászlót hordoztak a faluban. Mivel azonban most tudják, hogy az [az] Egyházat s vallást üldözi, igazi híve az én híveim között nem sok van. A szívekbe azonban nem láthatok. A szegénység könnyen megtántoríthat közülük néhányat. A szöveget Prohászka Ottokár előkészítette körlevélben való közlésre, de arra végül nem került sor. Közreadáskor dőlten szedjük azokat a részeket, melyeket elhagyott volna kiadáskor. Kiadásra előkészített verzióban: a faluba. Eredetiben: van. A kiadásra előkészített verzióban javította így a szöveget a püspök. 24 FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III.
