Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 génysége alig leküzdhető akadályt gördítenek eléje. Mindazonáltal Isten segítségével módját fogom ejteni, hogy ez évben Missiót tarthassunk. Lelkipásztori működésem mindenre kiterjedt, nem csak az Isten házára, hanem az iskolájára is. Itteni működésem eredménye az 1904. évben épült templom, a később épült róni. kath. iskola és kath. tanítói lak, nem említve azt, hogy a községháza építésénél is kivettem részemet. Nagy gondot fordítok az iskolára, mert jól tudom, hogy akié az iskola, azé a jövő, de emellett kiterjed figyelmem az iskolán kívül való gondozásra és nevelésre is. E tekintetben azonban sajnos sok és nehéz küzdelmekkel állok szemben. Híveim legnagyobb része, határunk csekély volta következtében, összesen mintegy 600 hold, földhöz ragadt napszámos, mely megélhetését a környéken fekvő pusztákon való munkával tudja biztosítani. Bizony a nagyobbakat. 15-20 éves egyéneket nehezen lehet a felsőbb oktatásra behajtani. Hétköznap szó sem lehet róla, mert még a téli időben is a pusztára járnak, a vasár- és ünnepnapokat pedig nem szívesen áldozzák fel. Az ifjúsági egyesület megalakulása is épp az imént felhozott okok következtében jár nehézséggel. Dalárda alakult és szép haladást is mutatott, mígnem annak vezetője, a tanító el nem távozott; azóta vezető nélkül [van]. Községemben analfabéták is találhatóak, kiket a tanítóval karöltve oktattunk az írásra és olvasásra, noha olyanok is voltak, kik előrehaladottabb korukra hivatkozva az oktatásban részt nem vettek. Jelenleg oktatás alatt egy van, a pusztáról ide munkába szegődött béres leánya. Vannak a plébánia területén ájtatos egyesületek, Rózsafüzér, Jézus Szent Szíve egyesülete, Oltáregyesület, melyek vezetése a lelkipásztor gondja. Kiterjed gondoskodásom a szegényekre is, kik a templomban felállított Szent Antal perselyből nyernek nagyobb ünnepek s a búcsú alkalmából némi segélyt. A nép anyagi jólétének előmozdítására néhány évvel ezelőtt „Hangya” szövetkezetét állítottam fel, mely jelenleg is szép eredménnyel működik. Ennek köszönhető, hogy a községben élősködő zsidó kereskedő már a szövetkezet létezésének második évében a községet elhagyta, s jelenleg egyetlenegy zsidó sem tartózkodik a községben. Dacára községem szegénységének, Isten segítségével mégis sikerült, hogy az elrekvirált harangok helyett legalább egyet, 200 kg súlyban szereznünk, s kilátás van arra, hogy alkalomadtán a másikat is megszerezhetjük. Itt hálával kell megemlítenem, hogy a 60 (hatvan) mm. búzába kerülő harang beszerzéséhez a kegyes Patronus 20 (húsz) mm. búzával járult. Ezenkívül, mint kér. tanfelügyelő kerületem tanügyét is gondozom s felette őrködöm, sőt működésem még kerületemen kívülre is kihat, mit az esetről esetre beterjesztett jelentéseim igazolnak. Ezekben adtam lelkipásztori működésem rövid kivonatát, melyről eddig naplót nem vezettem, de jövőben nem fogom elmulasztani. Felszentelt kezeit csókolva fiúi hódolattal vagyok Nadap, 1925. január hó Nagyméltóságodnak engedelmes fia Kolonics Károly plébános (Gépelt. Külzeten szerző által gépelt iratcím: „Lelkipásztori jelentés az 1924. évről. Nadap.") FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 245
