Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
A forrásközlés szempontjai
A FORRÁSKÖZLÉS SZEMPONTJAI kötet szerkesztésekor elsődleges célunk volt az eredeti szövegek minél pontosabb közlése. Mivel azonban a sok szerző eltérő felkészültsége miatt a szövegek nyelvhelyességi szintje egymástól gyakran igen távol esett, az élvezhetőség megkívánta, hogy ne szigorú betűhív átírásokat készítsünk, hanem kissé közelítsük a szövegeket a mai magyar nyelvtan helyesírási szabályaihoz. Különösképpen feljogosítva éreztük magunkat erre a magánhangzók hosszúságának jelölése terén. Néhány szöveg ugyanis írógéppel született, amely amúgy nem adott lehetőséget egyes magánhangzó-párok hosszú és rövid tagjai közti különbségtételre (pl. i-í, ö-ő, ü-ű). Ezeket - később tárgyalandó eseteket kivéve - mai alakra javítottuk. Ugyanígy jártunk el a nyilvánvaló elütések, elírások esetében. A meglehetősen változatos módon közölt számnevek, sorszámnevek, dátumalakok közlésekor is követtük a mai helyesírási elveket. A központozást is igyekeztünk — a gördülékenyebb olvashatóság kedvéért - kissé módosítani. Felbontottuk a terjengős, többszörösen összetett mondatokat, ma elfogadott alakjukban közültük a gyakorta még külön írt vonatkozó névmásokat (a ki, a mi, a mely). E változtatásokat nem jelöltük. Szigorúan betűhíven közöltük azonban a tévesen írt személyneveket, kritikai lábjegyzetben jelezve a helyes változatot. A névmutatóba és életrajzi adattárba már csak a javított alakok kerültek be. Betűhíven közöltük a helyneveket is. Stílusértékük miatt és nyelvtörténeti megfontolások miatt betűhív formában közöltük a szerzők által használt idegen (elsősorban latin egyházi, illetve német köznyelvi) kifejezéseket, valamint ezek gyakran már magyarosan ragozott vagy torzult alakjait. Úgy véljük ugyanis, hogy egy-egy szerzőről információt hordoz, hogy „plébános” vagy „plébános” alakban írja le önnön hivatalát, vagy hogy egy-egy latin kifejezést ,,-atio” vagy ,,-áció” végződéssel jegyeze le. A rendkívül heterogén módon alkalmazott rövidítéseket is eredeti formájukban közöljük a szöveghűség miatt, feloldásukhoz azonban külön jegyzékkel nyújtunk segítséget. Ahol a szöveg értelmezhetőséget is befolyásoló, szó- vagy ragkiegészítéssel illetve elhagyással javítható egyeztetési vagy nyelvhelyességi hibával találkoztunk, azt javítottuk. Ezeket jelöltük: a szükséges kihagyásokat [...]-jellel, a betoldásokat kapcsos zárójel [lelj. Gyakori a szükséges névelők hiánya, vagy német hatásra az a jelenség, hogy felsorolások esetében csak az utolsó tagot ragozzák. Nagyobb átfogalmazást csak olyankor végeztünk, amikor az értelmezésünk egyértelműnek tetszett, ilyenkor lábjegyzetben felhívtuk a figyelmet a változtatás tányéré. Bonyolultabb, vagy nem egyértelmű feloldási) egyenetlenség felfedezését [sic!]-betoldással jeleztük. Szintén []-ek között jeleztük a mai magyar nyelvtan igényei szerinti, ám eredetiben nem jelzett hosszú mássalhangzók kiegészítését, és [sic!] jellel a túlzott mássalhangzóhosszat. A csak egyes szerzők által használt különleges kifejezéseket lábjegyzetben oldjuk fel; a gyakrabban előforduló idegen, egyházi kifejezések megértését a kötet végén elhelyezett kislexikon segíti. Külön ki kell emelnünk azonban néhány olyan köznyelvi kifejezést, mely viszonylag gyakorta tűnik fel, de nem mai értelmében használják a jelentések szerzői. így a „rendesen” fogalma alatt többnyire „rendszerint”-et kell értenünk, a „szinte” szó pedig általában „szintén” jelentéstartalmú. Mivel valamennyi eredeti irat a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár 4694 számú csomójában található, az iratcímzéseknél nem közöltünk jelzetet. A jelentések tárolási rendje eredeti-FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL 111. 21
