Mózessy Gergely (szerk.): Lelkipásztori jelentések, 1924–1926 - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 3. (Székesfehérvár, 2009)
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926
Lelkipásztori jelentések, 1924-1926 Göböljárás, 1926. Csontha László lelkész jelentése, datálatlan Lelkipásztori jelentés az 1926. évről. A szőlőrész, hova az Úr akarata munkásnak állított, kemény, agyagos talaj, nehezen művelhető föld. Sok tövis, kevés virág terem rajta. A lelkipásztor munkája elé igen sok akadály gördül. Egyik akadály az, hogy a hívek szétszórtan laknak. A templom s a lelkész messze van tőlük, s így lelki atyjukkal nem tarthatják meg azt a közvetlen kapcsolatot, mely a falu vagy a kisebb város népét papjához fűzi. Bár fogat áll rendelkezésemre, mégis télvíz idején s esős évszakokban [a] zord idő s az utak járhatatlansága miatt nehéz gyakran őket fölkeresni, s életük folyásáról informálódni. A másik nehézség az, hogy a férfi népség állandó lekötött munkában él. Hétfő reggeltől szombat estig parancsszóra robotol. Csak az egy vasárnapja szabad, s azt pihenésre, tisztálkodásra, s a ház körüli munkák elvégzésére fordítja. Az asszonyokat meg a sok gyerek s a háztartás köti le. A szegénység s a ruhátlanság is hozzájárul ahhoz, hogy a cselédnép vallásos kötelességeinek teljesítésében egy kissé hanyag. Mindezek dacára az utóbbi időben lelki előrehaladás tapasztalható. Amikor 1925. július havában a lelkészség vezetését átvettem, vasárnaponkint 15-20, hétköznapokon 1-2 lélek volt a templomban. Ma már - hála Istennek - nagyobb számmal látogatják. Vasárnapokon mindig telve van, nagyobb ünnepeken be sem férnek, s hétköznapokon az iskolás gyermekek, s 6-7 napi áldozó hallgat szentmisét. FORRÁSOK A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE TÖRTÉNETÉBŐL III. 195
