Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)

IlI. Szemelvények Shvoy Lajos püspök körleveleiből

lelkipásztoraik nem voltak tisztában a különféle segélyek és kedvezmények megszerzésének módjával. Ezen a nehézségen óhajtott segíteni az A. C. országos központja, amikor „A KABSz hadigon­dozási útmutatója” címen külön füzetben összegyűjtötte a hadigondozással összefüggő összes legújabb rendeleteket. A füzet nélkülözhetetlen segédkönyve mindazoknak, akik a hadigondozás munkájában részt vesznek, azért azt minden lelkipásztornak komolyan át kell tanulmányoznia, hogy a hadigondozás minden kérdésében teljes tájékozottsággal tudja kép­viselni, esetleg megvédeni, s ez által szolgálni híveinek érdekeit. 10. Shvoy Lajos körlevele, 1945. május 6. (SzfvPL No.5906 - Lit. Enc. 1945/1., 1-2. old., nyomtatott) Főpásztori szózat. Egyházmegyénk december elsejétől március végéig, tehát négy hónapon át legnagyobb ré­szében háborús front volt. Megviselte alaposan úgy Székesfehérvárt, mint egész egyházme­gyénket a hónapokon át hullámzó front s a velejáró háborús pusztítás. Mint mikor első alkalommal üdvözölhetlek a hosszú szünet után Tisztelendő Testvéreim, Jeremiás siralmainak szavai tódulnak ajkamra: „Az Úr irgalmassága, hogy meg nem emész­tettünk, mert még nem fogyott el az Ő irgalmassága.”9 Isten különös kegyelme, hogy átéltük ezt a szörnyű vihart; a négy hónapos ágyúzást és bombázást, a velejáró pusztulást, óvóhelye­ken bujdosást, a kiürítéseket, az állandó és idegölő izgalmakat s a háború többszörös hullám­zását egyházmegyénkben. Legyen érte hála, imádás és hódolat jóságos mennyei atyánknak, Aki az állandó életveszedelmek között valósággal tenyerén hordozott s megóvott, hogy a sok szenvedésben megtisztulva, élő hittel, töretlen lélekkel építsük újjá a sok romot, s a romok között Isten országát. Különös büszkeséggel és mélységes hálával tölt el, hogy egyházmegyém papsága igen ke­vés kivétellel nemcsak helyén maradt, mint jó pásztor nyája mellett, hanem hősies önfelál­dozással sietett sokszor a bombázások vagy pergőtüzek idején is föld alatt szorongó vagy megsebesült, haldokló híveink segítségére. Egyházi intézményeink, a plébániák, szerzetes­házak, zárdák, a szeminárium, a püspöki palota sok hívőnek voltak óvóhelyei és menedékhe­lyei az egész egyházmegyében, de a legtöbb helyen maguk a papok látogatták az óvóhelyeket és vigasztalták, erősítették híveiket. Meleg szeretettel köszönöm meg Tisztelendő Testvére­im, hogy minden ellentétes nyilas propaganda és erőszakoskodás ellenére ily fényesen meg­álltátok helyeteket. Boldogan hallom mindenfelől, hogy nemcsak saját híveiteknek is, de magukra hagyott más vallású híveknek a legnagyobb tiszteletét és ragaszkodását érdemelté­tek ki önfeláldozó munkátokkal. Nekem ez nem újság. Ilyennek ismertelek már régen Tite­ket. De örülök, hogy az egész vonalon a legnagyobb tiszteletet és elismerést érdemeltétek ki a katolikus Egyház és hűséges szolgái iránt. Talán ez az oka annak, hogy az orosz városparancsnok rögtön Székesfehérvár elfoglalása után biztosított, hogy az Egyháznak, a papoknak nem lesz semmi bántódásuk, s megkért, hogy a papság végezze tovább munkáját, s akármilyen sérelem érné az Egyházat, forduljak azonnal hozzá, mindenben készségesen áll rendelkezésemre. S valóban a városparancsnok­ság részéről minden alkalommal a legnagyobb előzékenységet tapasztaltam. E helyen is megismétlem főpásztori hálás köszönetemet az orosz városparancsnok urak és a parancs­nokság tisztjei iránt megértő előzékenységükért és szolgálatkészségükért. Sajnos a háború folyamán egyházmegyénk sok temploma elpusztult vagy súlyosan meg­rongálódott. Mivel még nagyon sok helyről nincs hiteles jelentésem, szeretettel kérlek, T. T., 97 97 Siral 2,22. 88

Next

/
Thumbnails
Contents