Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
II. Dr. Bejczy Gyula püspöki titkár naplója
1945. május 5. Szombat. Délután Magyaralmásra gyalogoltam, hogy megtartsam a vasárnapi misét, miután Szabó József plébános még mindig nem jött vissza... Sárkeresztes előtt félig eltemetett hullák henteregnek még most is az út szélén. A megye vezetősége pártpolitikai őrületben tombol, s ugyanakkor megfeledkezik az egészség szempontjából annyira fontos óvintézkedések megtételének szorgalmazásáról... Magyaralmáson örömmel fogadtak. Már régen volt miséjük. 1945. május 6. Vasárnap. Szentmise előtt megnéztem a plébániát. Rom és szemét borít minden. Képzeletet felülmúl ez a rendetlenség, amit a háború teremtett itt. Az anyakönyvek szanaszét hevernek a szalma és egyéb szemét alatt... A konyha melletti kis helység fehér falára női aktokat rajzolt ügyesen életnagyságban az itt állomásozó német katonák egyike. „Die Frau meiner Traume”8“ áll az egyik akt mellett az írás. Germánia fiai is belevesztek az erkölcstelenség fertőjébe, s így nem lehet váratlan számunkra az árnyékát már előrevető vereség. Itt is felosztották a földet. Igen földéhes a nép, de azért különösebb örömet nem láttam a földosztás felett. Inkább az egymás iránt érzett irigység érzése tölti meg a lelkeket, s ez az irigység él bennük a pappal szemben is! 1945. május 7. Hétfő. Ma elterjedt a hír, hogy vége a háborúnak. Még nem erősítették meg! Érdekes levelet kaptam dr. Szakos Gyula szombathelyi püspöki titkártól. Burgenland állítólag visszatér Magyarországtól való száműzöttségéből a Hazához...87 86 Álmaim asszonya - német. 87 A mellékletként beragasztott levél szövege: „Szombathely, 1945. május hó 2. Kedves Gyuszikám! Alkalmam van ismét Fehérvárra levelet küldeni, és ezért felhasználom az alkalmat arra, hogy nagy szeretettel köszöntselek! Szíveli Dezső élőszóban majd be fog számolni Szombathelyről, amely bizony romok tekintetében nagyon hasonlít a Ti szép városotokhoz, bár aránylag Szombathely a harcokon elég könnyen átesett, viszonylag Hozzátok. Most már lassan megindul a rendes élet és az emberek kezdik szokott munkájukat végezni, már amennyire az a mai körülmények között lehetséges. A papság az egyházmegyében mindenütt helyén maradt, mindössze egyetlen adminisztrátorról nem tudunk biztosabbat. A menekült paptestvérek is mennek már visszafelé egyházmegyéjükbe és lassan a szerzetesek is visszatérnek zárdájukba. Muravidéket politikailag máris elcsatolták és egyházkormányzatilag is az érintkezés majdnem lehetetlen, így az oda kinevezett helynök végzi az egyházhatósági munkát. Errefelé nagyon sokat beszélnek arról, hogy Burgenlandot visszacsatolják. Jelenleg az az igazság, hogy a kőszegiek tényleg Magyarország határáig járhatnak és Kőszegről már voltak kint misézni Rőtfalván! Genes vidéke is elég sokat szenvedett a harcok idején, de úgy hallom, lassan ott is a normális élet kezdődik meg. Az iskolák szombathelyen helyiség hiánya miatt még nem működnek, a theológia változatlanul folytatja működését Csak sajnos kevés theológus létszámmal! A vendajkú kispapok - nem sokan voltak - pedig hazatértek Muravidékre! Úgy értesülünk, hogy Muravidékrőlpedig az ottlevő magyar papokat küldik haza. Nem voltak sokan, azok is magyar helyen voltak, vagy tudták a népnyelvét! Azt nem is kell persze külön írnom, hogy az 1941. április 16. után Muravidékre költözőiteknek azonnal távozniok kellett! - A rendelet a papokra is vonatkozott, de nem tudjuk mégis nem változtatták-e meg, minthogy eddig csak egy pap érkezett még meg a mai napig!! Kedves Gyuszi! Ezekben próbáltam röviden beszámolni, mint,,földinek ” az itteni viszonyokról! Imáidat kérve igaz szeretettel köszönt Szjakos] Gyuszi. Kegyelmes Úrnak hódolatteljes kézcsókomat, Szertartó Úrnak szíves üdvözletemet légy szíves átadni!” 74
