Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)

II. Dr. Bejczy Gyula püspöki titkár naplója

ben. Serédi hercegprímást nagyra értékelte, és őt szerette volna a kormányzói teendők végzésével megbízni.

A földreform gyakorlati megoldása körül még általános a káosz.

Gróf Teleki kultuszminiszter a mi emberünk. Köti magát ahhoz, hogy vallásos nevelést kapjon ifjúságunk. Amíg ő lesz a miniszter, addig nem fenyegeti ügyünket veszély.

1945. április 10. Kedd.

Ma ellátogattam az A. C. központba. Mihalovics prelátus, az országos igazgató elég lehangoltnak látszik. Az A. C. munkája ma a templomi és egyesületi térre kell, hogy szorítkozzék. Bpesten a Nemzeti Segély mozgalomba kapcsolódnak bele úgy, hogy gyermekek és anyák vidéki elhelyezésén dolgoznak.

Felkerestem dr. Balassa Brúnó min. osztályfőnököt, és érdeklődtem népiskoláink sorsa iránt.

Egyelőre a tanítás menjen tovább, úgy mint eddig. A pesti újságok kommunista és zsidó ízű megnyilatkozásokat közölnek.

1945. április 11. Szerda.

Esztergomba utaztam a papság illetményéért. Esztergom belvárosát eléggé megbombázták, de közel sem szenvedett annyit, mint Székesfehérvár.

Drahos helynök úr kedvesen fogadott, és szeretettel érdeklődött püspök úr iránt.

Serédi hercegprímásról elmondották, hogy nagycsütörtökön, március 29-én halt meg. Délelőtt még misézett, s ebéd után a dolgozószobája íróasztalához ült dolgozni. Inasát egy iratcsomóért küldötte el, s amikor az inas visszajött, a prímást íróasztalánál, két karjára hanyatlott fejjel, halva találta. Munka közben halt meg ez a rendkívül tudós ember, akit a nyilasok üldöztek a halálba, mert hazudozó propagandájukkal az ellen sajtóban és rádióban folytatott rágalomhadjárattal sok kínt okoztak neki, ami a sok munkában elfáradt szívet idő előtt megállította.

Temetése húsvét hétfőn volt, április 2-án, igen szerényen. Angelo Rótta apostoli nuncius temette. A püspöki karból csak a váci püspök, Péteryjózsef volt jelen és Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspök.

Amíg a prímás ravatalán feküdt egykori palotájában, az egyik este néhány orosz katona belopódzott a palotába és rabolt. Amikor az orosz őr észrevette a betolakodókat, közébük lőtt, s azok fejvesztetten menekültek, s a rabolt sonkánk közül ott ejtettek el egyet a prímás ravatala mellett. Azt hiszem, hogy nehezebb időben nem feküdt még magyar prímás a ravatalon, mint Serédi Jusztinián. Most igazán két pogány közt egy hazáért vérzik a magyar, és a harcban fegyvertől vagy egyéb láthatatlan gyiloktól legjobbjaink hullanak el. Az orosz gőzhenger letarolt bennünket, a zsidó szemtelenség zajongva indul a még megmaradt keresztény magyar szellem kiirtására. Mennyire kellene most, hogy a Magyar Sión megszólaljon, és a zűrzavaros helyzetben határozottan utat mutasson.

1945. április 12. Csütörtök.

Délelőtt Bpesten még egy utolsó körutat végeztem, mert délután indulok haza. Találkoztam Katona Sándor dr. leányfalui lelkésszel, kitől örömmel hallottam, hogy községük épségben van. Nem sokat szenvedtek a háborútól.

Meglátogattam Shvoy Istvánékat.

Buda szomorú képet nyújt. Itt több a rom, nagyobb a pusztulás, mint Székesfehérváron. Az utcák végtelen autótemető benyomását keltik. Rengeteg gép pusztult itt el! A királyi vár minden képzeletet felülmúló pusztulás képét mutatja. Üszkösödő romjai közt bandukolva Vörösmarty Két szomszédvár című műve utolsó sorai jutottak eszembe:

71