Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)

II. Dr. Bejczy Gyula püspöki titkár naplója

ben. Serédi hercegprímást nagyra értékelte, és őt szerette volna a kormányzói teendők vég­zésével megbízni. A földreform gyakorlati megoldása körül még általános a káosz. Gróf Teleki kultuszminiszter a mi emberünk. Köti magát ahhoz, hogy vallásos nevelést kapjon ifjúságunk. Amíg ő lesz a miniszter, addig nem fenyegeti ügyünket veszély. 1945. április 10. Kedd. Ma ellátogattam az A. C. központba. Mihalovics prelátus, az országos igazgató elég lehan­­goltnak látszik. Az A. C. munkája ma a templomi és egyesületi térre kell, hogy szorítkozzék. Bpesten a Nemzeti Segély mozgalomba kapcsolódnak bele úgy, hogy gyermekek és anyák vi­déki elhelyezésén dolgoznak. Felkerestem dr. Balassa Brúnó min. osztályfőnököt, és érdeklődtem népiskoláink sorsa iránt. Egyelőre a tanítás menjen tovább, úgy mint eddig. A pesti újságok kommunista és zsidó ízű megnyilatkozásokat közölnek. 1945. április 11. Szerda. Esztergomba utaztam a papság illetményéért. Esztergom belvárosát eléggé megbombáz­ták, de közel sem szenvedett annyit, mint Székesfehérvár. Drahos helynök úr kedvesen fogadott, és szeretettel érdeklődött püspök úr iránt. Serédi hercegprímásról elmondották, hogy nagycsütörtökön, március 29-én halt meg. Dél­előtt még misézett, s ebéd után a dolgozószobája íróasztalához ült dolgozni. Inasát egy irat­csomóért küldötte el, s amikor az inas visszajött, a prímást íróasztalánál, két karjára hanyatlott fejjel, halva találta. Munka közben halt meg ez a rendkívül tudós ember, akit a nyi­lasok üldöztek a halálba, mert hazudozó propagandájukkal az ellen sajtóban és rádióban folytatott rágalomhadjárattal sok kínt okoztak neki, ami a sok munkában elfáradt szívet idő előtt megállította. Temetése húsvét hétfőn volt, április 2-án, igen szerényen. Angelo Rótta apostoli nuncius temette. A püspöki karból csak a váci püspök, Péteryjózsef volt jelen és Meszlényi Zoltán esz­tergomi segédpüspök. Amíg a prímás ravatalán feküdt egykori palotájában, az egyik este néhány orosz katona be­lopódzott a palotába és rabolt. Amikor az orosz őr észrevette a betolakodókat, közébük lőtt, s azok fejvesztetten menekültek, s a rabolt sonkánk közül ott ejtettek el egyet a prímás ravata­la mellett. Azt hiszem, hogy nehezebb időben nem feküdt még magyar prímás a ravatalon, mint Serédi Jusztinián. Most igazán két pogány közt egy hazáért vérzik a magyar, és a harc­ban fegyvertől vagy egyéb láthatatlan gyiloktól legjobbjaink hullanak el. Az orosz gőzhenger letarolt bennünket, a zsidó szemtelenség zajongva indul a még megmaradt keresztény ma­gyar szellem kiirtására. Mennyire kellene most, hogy a Magyar Sión megszólaljon, és a zűrza­varos helyzetben határozottan utat mutasson. 1945. április 12. Csütörtök. Délelőtt Bpesten még egy utolsó körutat végeztem, mert délután indulok haza. Találkoz­tam Katona Sándor dr. leányfalui lelkésszel, kitől örömmel hallottam, hogy községük épség­ben van. Nem sokat szenvedtek a háborútól. Meglátogattam Shvoy Istvánékat. Buda szomorú képet nyújt. Itt több a rom, nagyobb a pusztulás, mint Székesfehérváron. Az utcák végtelen autótemető benyomását keltik. Rengeteg gép pusztult itt el! A királyi vár min­den képzeletet felülmúló pusztulás képét mutatja. Üszkösödő romjai közt bandukolva Vö­rösmarty Két szomszédvár című műve utolsó sorai jutottak eszembe: 71

Next

/
Thumbnails
Contents