Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)

II. Dr. Bejczy Gyula püspöki titkár naplója

Délután sem sikerül tovább utaznom. Ha nem lenne két kufferom, gyalog indulnék, de azt mondják, hogy a német katonák úgysem engednek Fehérvár felé! Potyondyék menekülnek. 1945. március 21. Szerda. Reggel a püspökség előtt találkozom Kemény József seregélyesi plébánossal. Eljött falujá­ból, mert a lakosság majdnem teljes számban elmenekült. Nagykanizsa mellé édesanyjához igyekszik. Magával hozta az egyházi ruhákat és anyakönyveket is. Molnárék ma Celldömölk felé tovább mentek. Én is mennék szívesen Székesfehérvár felé. Ma súlyos bombázás. Este a városban néztük végig. Tűzoltás! 1945- március 22. Csütörtök. Még mindig nem tudtam elindulni Székesfehérvárra. Állítólag az orosz veszedelmesen kö­zeledik Veszprémhez. Pápai irányban is előretört. Az Úristen külön verése ez számomra, hogy nem tudtam hazautazni. Rajtam kívül álló ok miatt maradtam itt. Bárcsak Fehérváron lehetnék. Itt rovom e sorokat az Angolkisasszonyok zárdájában, s nyugodtan leírhatom, hogy életemben ritkán éreztem magamat ennyire bi­zonytalanul. Ma Fülére szerettem volna elindulni, de a németek megakadályoznak minden visszafelé utazást. Kemény József seregélyesi plébános sem tudott tovább utazni, azért itt maradt Veszprém­ben. 1945. március 23. Péntek. Egész éjjel bombázás és ágyúzás zaja volt hallható. Nagy küzdelem folyik. Reggel olyan az ember érzése, mintha a város alatt állna már az orosz. Repülők állandóan támadják a vonuló német alakulatokat. Az Angolkisasszonyok zárdájából figyelem a visszavonuló német kato­nákat. Véres, súlyosan sebesült katonák a harci kocsikon. A szép tavaszi napsütésben olyan szomorú képet mutat ez az elcsigázott, sok sebből vérző fiatalság. Hova juttat bennünket ez a háború? Gyötör egyre a kérdés! „Der Mann soll zum Kriege erzogen werden, und das Weib (die Frau) zur Erholung des Kriegers: alles andere ist Torheit”70 - hallom Nietzche71 tanítását a Zarathustrá-ból. Az államok vakon követték a po­gány költőbölcselő tanítását, s most hova jutottunk? Férfiaink egy sikertelen vállalkozás ál­dozatai, s leányaink, asszonyaink ki vannak szolgáltatva az ellenfél katonáinak. Nem több a nő, mint megpihenés, szórakozás a katona számára? A magyar nőket legalább is többnek sze­retném tudni. Kell, hogy hordozói legyenek egy szebb magyar jövendőnek, és egy soha el nem múló szent magyar eszmének. Végig a történelmünkön mennyi szép női egyéniség gaz­dagította nemzeti büszkeségünket, s most ez a női gárda ne legyen más, csak hitvány szóra­kozási eszköz a reánk rohanó ellenség számára. Szeretnék hinni a csodákban újra, mert érzem, hogy csak csoda árán szabadulhat népünk mostani nehéz helyzetéből. Délelőtt tíz órakor elindulok, hogy megnézzem a várost és felkeressem a püspökséget. Tán ők tudnak valami vigasztalót is. Ebédre maguknál tartanak. Alig fejezzük be az étkezést, elterjed a hír, hogy itt vannak az oroszok. Eleinte nem akartam hinni, de lassan-lassan megjelennek csoportosan az oroszok. Délután két órakor már az egész Veszprém orosz kézen van. Nem tudok visszamenni az an­70 A férfit háborúra kell nevelni, az asszonyt a harcosok felüdítésére: minden más esztelenség - né­met. 71 Eredetiben Nietche alakban. 66

Next

/
Thumbnails
Contents