Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)

II. Dr. Bejczy Gyula püspöki titkár naplója

vészes kórnak. Olyan jó volt Hitler biztató beszédét hallgatni, s milyen kellemetlen a front közeledését érezni. Délelőtt kint jártunk a vasúton Molnár Józsival, hogy megérdeklődjük, van-e lehetőség Várpalotáról Szombathely felé utazni. A főnökhelyettes úr véleménye szerint lehet utazni, sőt a csomagokat is fel lehet adni. Molnárék elhatározzák, hogy Szombathelyre menekülnek. Este mégis azzal jönnek vissza az óvóhelyre, hogy lovas kocsival nem mernek elindulni; a ka­tonaság lovas kocsit bocsátott rendelkezésükre, és ezzel kellett volna Várpalotáig eljutni. Este 11 óra után az a hír érkezik, hogy a Máriamajor irányában előretört oroszokat sikerült ártalmatlanná tenni. Bizakodás vesz erőt az embereken. 1945. február 1. Csütörtök. Korán reggel elterjed a hír, hogy a katonaság nyolc órára kiüríti a várost. Úgy látszik, még­sem kerülhetünk el egy újabb orosz megszállást. Mit hoz ez majd számunkra? Az asszonyok és leányok szörnyű aggódással néznek az események elé. Érzem, hogy magam sem vagyok olyan nyugodt, mint az első alkalommal. Molnárék ma délelőtt lovas kocsival mégis elindultak. Szegények nem bírták már az izgal­makat. Kísérje őket szerencse és oltalmazza az Isten, hogy épségben jöhessenek vissza. Egyre közeledik városunkhoz a háború zaja. A német ütegek a városból lőnek a frontra. Vé­res német katonákat látok elvonulni az ablak alatt. Annyira közel van a front, hogy vértől cse­pegő sebével jöhet a sebesült katona a főtéren át. Fehérvár kálváriája még mindig nem fejeződik be! Pedig most már túl sok a síró s gyötrődő ember. Különös ez a világ, az Isten vilá­ga. Igaza van Browningnak, hogy a barbárság és az öldöklés épp úgy hozzátartoznak az Isten világához, mint a májusi rét, melyen kacagó fiatalok hancúroznak, vagy boldog gyermekek szaladgálnak a tarka pillék után. Most messze van a virágos rét, távol a kacagás, s nagyon érezzük, hogy az élet egy nagy mérkőzés. Napjainkban szörnyű véres mérkőzés folyik. Ha igaz az, hogy semmi sem szép veszélyek nélkül, úgy mostanában sok szépség és jóság van szü­letőben. Az emberi gonoszságon és kegyetlenségen át végre is győz az Isten jósága... Küzdel­münkhöz ez ád erőt és semmi más... Amíg e sorokat írom le, délután 3/4 6 órakor hatalmas robbanás rázza meg a püspökség épületét. Repülő dobott bombákat, s kettő az udvarra esett. Ablakok törtek be s ajtók tárultak ki a légnyomásra, mintha valami szellemkéz tépett volna végig a házon... Életben maradtunk. Már ez is boldogít. Semmi sem szép veszélyek nélkül!? 1945. február 2. Péntek. Gyertyaszentelő Boldogasszony! Az idő megenyhült. Tegnap este eső esett, s most erősen olvad. Talán a medve mégsem megy vissza, és rövid lesz a tél. Mert ez kellene a sok szegény nélkülözőnek, kik között most már annyi kedves fehérvári ismerős is van... A város külső ut­cáiból csatazaj hallható. Ágyúk dörögnek, s állandóan kattog a gépfegyver és kelepel a gép­pisztoly. Néha-néha akna csap be a városba... Gyertyaszentelő Boldogasszony! Milyen távolinak tűnik most az ősz Simeon alakja, amint kezébe veszi a kis Jézust, a béke fejedelmét, a jóság királyát.46 Mert a jóságot és a lelki nemességet annyira nélkülözi ez a világ, azért olyan messzire levő számunkra Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. Szűzanya ünnepe ez! Korunk elállatosodott embere számára persze idegen világ a Mária-kultusz. Mária, nőtiszte­let s lovagiasság! Milyen szép s magasztos eszmények ezek! De mikor lesznek újra otthono­sak Európában, mely most elvadult eszmék küzdőtere és a félvad Ázsia szabad prédája lett?... Ma újra elkezdtem olvasni Remarque: Im Westen nichts Neues (Nyugaton a helyzet válto­zatlan) című könyvét. A munka ismétjelt] olvasása nyomán megerősödik bennem az a meg­győződés, hogy minden háború lezülleszti az embert. Felszabadítja az állati ösztönöket. Vagy nem ezt mutatja az orosz katonák megdöbbentő erőszakoskodása? Milyen véleményük van 46 Vö.: Lk 2, 21-35. 44

Next

/
Thumbnails
Contents