Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)

II. Dr. Bejczy Gyula püspöki titkár naplója

núsított. A katonák csak ettek és ittak, meg a nők után szaladgáltak, s most mindennek meglett a következménye. Úgy mondják, hogy a németek egy új fegyvert is bevetettek Fülénél, s ezt a fegyvert ködvetőnek hívják. Talán ez is segíti a megmerevedni látszó frontnak a megmozdítását.

1945. január 24. Szerda.

Az elmúlt éjjel csend volt. Semmiféle harci zaj nem hallatszott. Szinte szokatlan volt ez a csend.

Ma Bodajkra szeretnék eljutni Neményi Lajcsival és Skorka Károllyal.

Gyalog indultunk és nagyobb részt gyalog is mentünk Bodajkig.

Sárkeresztesen át vitt az utunk. Szomorú kép tárult elénk. Nincs egy ép ház a faluban. Lakásokban minden összetörve. A község teljesen néptelen. Elmenekült a lakosság. Az útszéleken orosz katonák hullái fekszenek. Kb. 300-400 méterre a községtől Mór irányában húzódik a drótakadály, amit a német és magyar hadsereg húzott. Itt állították meg az oroszt és kényszerítették, hogy Magyaralmás felé a Vértesen húzódjék tovább.

Fehérvárcsurgó tele van német és magyar katonasággal. A község néhány belövést kapott. A plébános43 a kántornál lakik, mert a plébániát a katonaság tartja megszállva.

Fehérvárcsurgóról folytattuk utunkat Bodajkra. Már négy óra elmúlt, amikor megérkeztünk. Bodajk már inkább részt vett a háborúban. Sok ház megsérült, Vajk Gyula plébános komolyan állja a helyét.

1945. január 25. Csütörtök.

Szép téli nap. Balinkára mentünk át Vajk Gyulával. Husvéth József plébános urat jól találtuk. A plébániaépület nagyon megrongálódott, mert katonaság használta. Egyébként a község még nem szenvedett a háborútól. A katolikus iskola erősen megsérült, mert közeléből tüzeltek a messze hordó ágyúk Székesfehérvárra.

Balinkáról Isztimérre sétáltunk át. Gyönyörű út volt a Bakonyban. Isztimér külsőleg a tökéletes béke képét mutatja. Bényi plébános úr jól van. Hívei németek, s így ki akarták őket telepíteni. A lakosság azonban nem akart elmenni, inkább a környező pusztákra és erdőkbe menekült. Csak 25 család ment el, ez kb. kilencven ember.

Isztimér után átsétáltunk Guttamásin át Bakonykutiba. Szittyay Dénes plébános kedvesen fogad bennünket. Történelmi munkán dolgozik. Faluja külsőleg nyugodt, de lelkileg ez is beteg, mert innen is el akarták hurcolni a lakosságot. Bakonykutiból Guttamásin és Fehérvárcsurgón át térünk vissza Bodajkra. A sok irodai üldögélés után igen jó testedzés volt ez a séta.

1945. január 26. Péntek.

Gyönyörű téli napra ébredtünk. Fehér téli tájon indultunk el Csókakőre, ahonnan szomorú hírek jöttek.

Szomorú kép fogad bennünket. Az egész falu romokban hever. A lakosság most tér vissza a faluba. Az emberek piszkosak és álmosak. Szenvtelen arccal nézik házaik romjait. A házak előtt itt is, ott is agyonlőtt tehenek hullája hever.

Vibirál Lajos esperesplebánost keressük fel. Megtörtnek látszik, fáradt, de szeretettel fogad bennünket. Elmondja, hogy egy hónapig volt front a falu. Az oroszok a Vértesről leereszkedve elfoglalták a templomhoz levezető utat, megszállták a templomot és iskolát, de lejjebb nem tudtak jönni, mert a szemben levő utcát a németek tartották megszállva. Csókakőről január 23-án, kedden vonultak el az oroszok.

43 Koblinger László.

42