Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
minden nap eljött a plébániára, megnézte, nincs-e baj, elmondotta a híreket, amit hallott; a hívek pedig, hol ez, hol amaz csak leste a plébániát, hogy ne jöjjön be illetéktelen egyén. Tisztelet a nemzetőrségnek és a községi elöljáróságnak, mely figyelembe vette és lehetőleg tehermentesítette a plébániát. A hitélet nem csappant. Szép úrnapi körmenetünk volt. De még meghatóbb és szebb volt most vasárnap, e hó tizedikén a Jézus Szíve szentségi körmenet, mikor az egyenruhás Szívgárdisták, a fehér ruhás leánykori leányok, a legények, a férfiak és az asszonyok mind-mind égő gyertyával kísérték az Oltáriszentséget végig az útvonalon a falu Fő-tere felé. A késő esti homályban gyönyörű volt az az éneklő, gyertyavivő sereg. Megbámulták, megilletődtek a másvallásúak. Az orosz katonák nagy tisztelettel, feszes állásban álltak az útszélen és nézték a menetet. Június hó 5-én tartottuk meg tavaszi koronánkat Szentendrén, melynek jegyzőkönyvét alkalom adtán küldönccel bátorkodom elküldeni. Szép előadást tartott Nagy Miklós, az A. C. központi titkára. Ezekben voltam bátor alázatosan referálni plébániám helyzetéről és Kegyelmes Püspökatyámnak felszentelt kezeit csókolva maradok legalázatosabb fia Tahitótfalu, 1945. június hó 14-én Kocsis Lajos esperes, plébános Tárnok Hladik Nándor plébános jelentése, datálatlan, [1945. július 12. előtt] (SzfvPL No.4568 - 633/1945, gépelt) Szeretett Püspökatyám! A következőkben vagyok bátor beszámolni a felettünk elviharzott nehéz időkről: Az orosz dec. 8-án hajnalban lőtt be először, és attól fogva március 29-éig a plébánián levő pincében laktam 24 hívőmmel együtt. Lakásomban német, majd magyar katonaság lakott. Megszállás első hetében orosz kórház volt az egész plébánia. Ez szerencsém volt, mert így bútoromat fel kellett dobni a padlásra, és ennek folytán kisebb-nagyobb károkat leszámítva épségben megmaradt. Lakásomat az első napon teljesen kirabolták. Egyházi ruháknak egy részét már a bombázások alatt híveim között szétosztottam, a másik részét én tettem el, úgy szintén én gondoskodtam a kegyszerek és készpénz megőrzéséről is. A kegyszerek és a pénz mind megmaradt, a ruháknak pedig kb. 70%-a. A levéltárban csak kisebb károk vannak, ellenben a pénztárkönyveimet valamint az anyakönyveket sikerült mind hiánytalanul megmenteni. A telkem kb. 20-25 gránátot és aknát kapott. A plébánia épület 3 gránátot kapott, de egy sem robbant, csak a men[n]yezetet és a tetőt szakította át; ezek már ki vannak javítva. A templom 3 lövést kapott, ezek közül kettő robbant. Az egyik a tető egy részét dobta széjjel; ez már ki van javítva. A másik a torony felső szakaszát roncsolta széjjel; ezt állványok hiányában még nem lehetett helyrehozni, de a kár itt sem nagy. A nem robbanó a középső kupolát szakította be és 2 padot tett tönkre. A kupola és a tető itt is ki van javítva. Az ablaküvegek úgy a templomon, mint a plébánián már hiánytalanul újból megvannak. Az itteni kőbányában az egyik gyárnak lerakata volt, onnan tudtam üveget szerezni. A ligeti kápolnán csak az ablakok és a tető sérült meg, de már itt sem látszik a rombolások nyoma. Az egyházi ruhákat és kegyszereket itt is sikerült nagyjából megmenteni. 270
