Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
I. Dr. Németh László püspöki könyvtáros visszaemlékezése
- A százados úr azt mondja, hogy ezt a hullát azonnal temessék el a kertben, fél óra alatt pedig hagyja el mindenki a házat. Azon nyomban átmentem ismét a városparancsnokságra. Éppen akkor érkezett pipázva és sétabottal a kezében a városparancsnok. Elmondtam neki a történteket. Ő mellém adott egy fiatal tisztet, és úgy küldött vissza a palotába. Hamarosan előkerült az a kapitány, aki a temetést és a kilakoltatást elrendelte. Néhány pattogó szót mondott a városparancsnok tisztjének, aki tehetetlensége kifejezéséül széttárta karját és magamra hagyott. Én pedig szegény Bergendy hulláját hagytam magára, mert hiszen a nővérekre, Margit nénire, Shvoy Kálmánnéra és az Oltáriszentségre kellett elsőben gondolnom. A nővérek összekapkodták legszükségesebb holmiaikat, légótáskájukat, én pedig pokrócomba begöngyöltem a cibóriumot az Oltáriszentséggel, azután a légóbőröndömet megragadva a nővérek élén átvonultam a szemináriumba. Ott segítséget próbáltam szerezni, bogy visszamenjünk a püspökségre, és Bergendy holttestének megadjuk a végtisztességet. De ekkor az utcára kilépni nem volt életbiztosítás. Közben átizentem Potyondy helynök úrnak. Mire visszaértünk a püspökségre, ő már ott volt, és jelentkezett Bergendy régi híve, a borbélymester is három légó társsal és egy hordággyal, amin a holttestet átvitték a bazilika káptalani sekrestyéjébe. Mi pedig négyen: Potyondy helynök, Fejes nyugd. csákvári isk. igazgató, Takácsy Nagy Lóránd medikus és magam nagyhirtelen összekapkodtuk az iroda pecsétjeit, hivatalos blankettáit, nyomtatványokat, irodai gépeket, püspök atya, Kálmán testvére és felesége bőröndbe csomagolt ingóságait, felraktuk egy ló nélküli lovas kocsira, ami ott állt a palota udvarának a közepén, majd nekifeszültünk és négyen áthúztuk a szeminárium bejáratához. Mikor az utolsó bőröndöt is letettük a kocsiról, jött egy orosz járőr és a jelenlévő papokból, kispapokból néhányunkat, öt-hat reverendás személyt magukkal vittek a Széchenyi utcába, a református pap kertjébe. Ott már sok civil várakozott. Kiderült, hogy ott tanyázik a GPU, és a németbarát személyeket keresik. Egész napot ott töltöttük és estefelé a „kis pipás” városparancsnok jött értünk, mire hazaengedtek. Bergendy temetésére a következő nap került sor. A kripta Kossuth utcai lejáratához nem fértünk hozzá, a bazilikából lezuhant hatalmas kövek eltorlaszolták a bejáratot. Kénytelenek voltunk a hullát a csigalépcsőn levonszolni. Egyébként is nagytestű ember volt. Elől szoronkodott két pap, a hulla két kezét fogta, derekára kötött kötelet hátul a harmadik, ketten pedig a két lábát. Bármennyire is kegyetlennek látszik, nem tudtuk máskép levonszolni: minden lépcsőfokba beleütődött a feje. Abban az időben koporsószerzés is nagy probléma volt: Pfinn temetkezési vállalkozó a halott személyére való tekintettel a raktárából előkerített egy koporsót, azt nagy-nehezen sikerült - külön alját és külön a fedelét - a csigalépcsőn levonni. A koporsóba védekező karját csak erőszakkal tudtuk elhelyezni. Megrendültén álltunk koporsója mellett. Mint később kiderült: tévedésből Shvoy püspök sírfülkéjébe temettük. Azóta ugyanabban a kriptában, de máshol pihen.14 Nyugodjék békében! 14 Shvoy Lajos püspök ugyanis exhumáltatta, és újra eltemettette saját költségén 1962 áprilisában. 23
