Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
meg természetesen az összes fehérneműek. A kehely, szentségmutató, két áldoztatókehely megmaradt. 2. Iskola. Az iskolaépület bombát kapott, mely a tetőn ejtett nagy lyukat. A tantermeket lőszerraktárnak használták, azután meg mészárszéknek. Mindkét tanterem ablakai teljesen elpusztultak, az újabb terem padlózatának felét felszedték, ez most teljesen használhatatlan. Az iratok nagyrészt elkallódtak. Kiürítés itt sem volt, de az oroszok második bejövetele előtt sokan elmenekültek, a község nagyon sokat szenvedett. Sárpentele, 1945. július 4. Mély tisztelettel Szabó János esperes plébános Sárszentágota Gábor János lelkész jelentése, 1945. július 25. (SzfvPL No.4557A - 704/1945, kézírásos) Jelentés Sárszentágota egyházközségről, templomról, iskoláról Kegyelmes Püspök Atyám! Bocsánatkérően csókolom felszentelt kezét, mely által az Úr alig 2 éve nekem is megadta a pap-hatalmat. A bocsánatot azért kérem, mert az egyházközség helyzetéről ilyen nagyon késve küldöm be jelentésemet. Nem mentegélem magam sok elfoglaltságommal, mert került volna erre is idő. Hanyag voltam. Ez az igazság. De most megígérem, hogy ezentúl mindent idejében beküldők. Sárszentágotára 1944. dec. 7-én jött be a megszálló orosz sereg. Ez a bevonulás, mondják minden kár nélkül történt. A falun kívül volt egy napig kisebb harc. Polgári egyénben és épületekben kár nem esett. A megszálló csapatok leginkább zsebórákat, fehérneműt vittek el. Amint a front Fehérvár felé húzódott, a faluban lévő kastélyban kórházat rendeztek be. Ez a kórház sok robotot kívánt a férfiak és nők közül egyaránt. Leányaink és asszonyaink sokat szenvedtek az oroszok erőszakoskodásaitól. Sokszor csodálatos bátorsággal szálltak szembe a támadójukkal. így pl. egyik leány 15 lövést kapott, és még most sem gyógyult meg. De megmenekült. Jan. 18-án este az oroszok majdnem mindent hátrahagyva hirtelen kivonultak. A zsákmány egy részét a németek elvitték, de a nagyobbik részt a lakosságnak juttatták. Pár napig teljesen szélcsend volt. Jan. 23-24. körül egyre közelebb hallatszottak az ágyúdörrenések. Jan. 27-én az oroszok benyomultak a falu nyugati szélén húzódó sűrű erdőbe, és innen lőtték a falut. Jan. 28-án elfoglalták az erdő melletti utcát és a lakosságot otthonukból kiküldték. Kis batyuval a kezükben hóviharban, aknarobbanások közepette vonultak a menekülők Sárbogárd felé, ahol szívesen osztották meg velük a sárbogárdiak megmaradt szobájukat, kenyerüket. Az Ó-falu elfoglalása után 9 napig tartották a németek a frontot. Az Újfaluból pedig Sárkeresztúrra menekültek az emberek. Néhány idősebb ember és pár család mindvégig itt maradt, és ennek köszönhetik, hogy maradt valamijük. Az elhagyott házakba oroszok jöttek 238
