Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
Hol az egyiknél, hol a másiknál voltam, kosztoltam, bár nagyon kevesen, mindössze 200-an voltunk a faluba[n]. Közben dúlt a március 6-án elkezdődött páncélos csata a falu első házainál, a templomtól kb. másfél kilométerre. Sárosdon két orosz hadosztály volt ebben az időben: egy páncélos és egy gyalogoshadosztály. Cca. 300 tank volt a községben, amelyek a falu szélső házaiból lőttek ki a szembenálló németekre. A falum a pusztulás borzalmas képét mutatta. A lakóházak 60%-a lakhatatlanná vált és egyetlen épületet nem láttam, amelyiknek kisebb-nagyobb hibája ne lett volna. Ez a borzalmas tankcsata tartott március 23-ig. Ezután kezdett a kilakoltatott nép visszaszivárogni a faluba. E[zek]ben a napokban végiglátogattam híveimet, bizony egymás nyakába borulva sírtunk mindannyian. Nem is próbálom leírni híveim szenvedését, csak annyit, hogy egy esztendős oroszországi frontszolgálatom alatt nem szenvedtem annyit, mint ezalatt a legutolsó három hét alatt itthon a községemben. Az is igaz, hogy 8 éves sárosdi működésem alatt nem forrtam annyira össze velük, s ők velem, mint a háborúnak ezekbejn] a napjaiban. Híveim lassan visszaszivárogtak a környező pusztákról és N. Hantosról, Perkátáról, Hercegfalváról, Szolgaegyházáról, ahová kiürítve lettek. Én azonban csak április 28-án tudtam bejönni a lakásomba, mert addig oroszok laktak benne. Kilakoltatásom alatt - szüleim távol voltak a községtől, N. Hantoson - először a sárosdi állomáson laktam az állomásfőnöknél, ott is kosztoltam; amikor vissza lehetett jönni a faluba, nehány napig az összebombázott üres orvos lakásbaf n | húztam meg magam [,..]208 és híveim kosztoltak; majd három hétig laktam a sárosdi bírónál, szintén a híveim gondoskodtak élelemről. Ebéden az egyik, vacsorán a másik helyen voltam. Mikor lakásomba bejöhettem, elszörnyülködve látom azt a barbár pusztítást, amit ezek itt távollétemben végeztek: a plébánia irattárát eltüzelték, a könyvtár nagy része hiányzik, elvittek három anyakönyvet, a keresztelési, a halálozási, a házassági anyakönyveknek 1938-1945, a mai napig terjedő részét. A többi anyakönyv min megvan 1778-1938-ig terjedőleg. Elvitték a postakönyvet, az iktatókönyvet, az egyházközség jegyzőkönyvét, a historia domust, a tentjpjlomi hirdetőkönyvet, a tem[p]lomi pénztárnaplót, a temjpjlomi pénztári főkönyvet, valamint a halálozási és házasultak indexét 1927-[től] napjainkig. Mindezt azért, mert sok volt benne a tiszta oldal, s arra szükségük volt. A tem[p]lomból is majdnem minden hiányzik. Maradt a templomnak: paramentum: 3 fehér, 2 lila, 2 zöld, 2 fekete és egy piros miseruhája, néhol pótlásokkal. Egy viola, egy zöld és egy fehér-piros pluviálé. Egy drb. fekete pluviálét kaptam a nagyhantosi templomtól. Összetépve, megcsonkítva van még nehány miseruha, azonban nem lehet használni [őket]. Fehérnemű van: 1 alba, 2 karing (mindkettőt én kértem máshonnan), egy humerale, egy cingulum, 2 corpolare és egy kéztörlő, 4 palla. Oltárterítő egy sem maradt. Jelenleg már négyet kaptam híveimtől, 2 a főoltárra, 1-1 pedig a két mellékoltárra való. Zászló egy van csak, a fekete zászló. A templom szőnyegei mind elvesztek. Kaptam azonban híveimtől 2 drb. cca. 1.50-szer 2 m. perzsát, egy ugyanilyen méretű kókuszszőnyeget, s most tárgyalok a sárosdi rendőrséggel, hogy adják a templomnak a náluk lévő gazdátlan 4-szer 5 méteres szőnyeget a főoltárhoz. Biztosra veszem, hogy meg is kapom. A templom- és a plébániaépület - az Istennek különös gondviselése következtében - ezekben a pokoli harcokban lényegesen nem rongálódott meg. A templom és plébánia körül rom minden, csak ez a két épület áll, s szerkezetileg, műszakilag teljesen ép. A tem[p]lomnál csupán egyetlen szalufa a hiány, és kb. 2000 drb. pala. A plébánia egy aknabecsapódást kapott, amit ki is javíttattam. A templom rendbehozását július 2-án kezdik meg, ugyanis csak mostanra tudtam előteremteni az anyagot. 208 Felesleges szóismétlések kihagyva. 233
