Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
it, úgy a paramentumokat, mint a fehérnemű anyagot elrejtettem a három oltár belsejébe még a megszállás előtt, a szt. edényeket pedig elástam a plébánia kocsiszínébe. 1944. dec. 20. Újra betörtek a templomba és széjjelszórták az Oltáriszentség 4 particuláját, amit a főoltáron elrejtve őriztem. Felbátorodva azon, hogy ezidáig nem bántották templomomat - vagy csak lényegtelen dolgot emeltek el egy ízben - néhány particulát őriztem betegek részére. Beteglátogató szelencében őriztem az Oltáriszentséget, azonban nem vitték el a szelencét sem, csupán kíváncsiságból kiborították, kettőt az oltárra, kettőt pedig az oltár lépcsőjére, és ott is találtam meg mind a négyet 20-ra virradó reggel. Sumáltam205, és azóta Oltáriszentséget nem tartottam, leszedtem az oltárterítőket is, szőnyegeket is, zászlókat is és behoztam mindent a plébániára, bár nekem is csupán az irodám állott rendelkezésemre. 1944. dec. 25-én, Karácsony napján a két szt. misén nem volt több hívem, mint 30. A litánián pedig 6. Hétköznapokon négyen-öten mindig voltak, öregek, akik mindig áldoztak. A kivonulásukig, 1945. jan. 21-ig még három ízben törtek be a templomba, de már kárt tenni nem tudtak semmiben, úgyhogy ezideig - hála a jó Istennek - a templomnak lényeges baja és kára nem történt. Én természetesen minden esetben az orosz parancsnokságnak jelentettem az [atrocitásokat], de ők csak azt válaszolták: hozzam ide azt az orosz katonát, aki ezt csinálta! Én se vagyok mindentudó, nem tudtam megtenni, annál is inkább, mert éjjel civilnek ki sem volt szabad mozdulni a lakásból. Az iskolámban ezideig folyt a sütés és gardírozás. Az összes padokat, a felszedett padlódeszkákat, szekrényeket, asztalokat, irattárt, székeket, ajt[ó]kat, ablakokat annak rendje és módja szerint orosz barbarizmussal eltüzelték s egy kézlegyintéssel elintézték az egész rombolást: Nicsevó! Vojna!!!206 A plébániámon ezideig sok minden történt, de cs[a]k két esetet említek, illetőleg a másodikat sajnálom: a megszállás óta az édesanyámékkal eggyütt [sic! ] lakott a hadbavonult sárosdi orvos felesége és három gyermeke, s velük két cselédleány, aki segédkeztek a napi negyven személyes főzéseknél. U.is negyven orosz volt lakásomban, akiknek sajátunkból kellett mindig főzni. A két cselédlány ellen 1944. dec. 12-én éjjel erőszakot próbáltak elkövetni két orosz, egy altiszt és egy katona. Én hajnalban azonnal elküldöttem haza a lányokat, hogy ne jöjjenek vissza, amíg ez a társaság itt lesz. 13-án d. u. liturgikus ruhába öltözve jövök vissza az egyik hívem temetéséről, és az előbb említett altiszt részegen mellemnek vágja revolverét és kérdi: hol vannak a leányok? Válaszom: elmentek. S erre ő azt válaszolja, hogy mivel én pap vagyok, a híveim rám hallgatnak, menjek a faluba és hozzak nekik nőt, mert különben agyonlő. Én a revolverét kicsavartam a kezéből és átadtam egy a zajra kisiető orosz katonának és azonnal jelentést tettem a parancsnokságnál. Eredmény meg is volt: 24 óra alatt eltávolították a község területéről. Ez az egyik eset, ilyen volt még sok. A másik - amit sajnálok - az, hogy 1944. dec. 7-től [ 1 ]944. dec. 2 5-ig megittak és elpocsékoltak 15 hektoliter boromat. Robotra kétszer vittek ki az útra dolgozni, de mindkét alkalommal, mikor kiértem az őr elbocsájtott azzal, hogy nekem nem szabad dolgoznom! Az első csoport megszállói sem irodai munkámban, sem templomi munkám végzésében - kisebb incidensektől eltekintve - nem zavartak. Az összes anyakönyveim megvoltak, irattáram ép volt, könyvtáramból is csupán néhány könyv hiányzott. A templompénztáramat rabolta ki csupán egy patpalkovnyik 1945. január 21-re virradó éjjel, amikor onnan is kizavartak, elvitt 135 P. templompénzt 20,10 és 2 filléresekben, valamint 2 2 34 P. Szt. Antal perselypénzt. Olyan hirtelen jött ez a kizavarás. hogy a breviáriumomat sem engedte levinni a pincébe, azt mondta, arra neki is szüksége van. Ezen éjszaka a spájzomat is teljesen kifosztották, annyira hogy a bejövő németek ideje alatt az egész családomat a híveim táplálták. 205 Értsd.: magamhoz vettem az Oltáriszentséget. 206 Nem tesz semmit, háború van... - orosz. 230
