Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
A többi nő éjjel olyan házakban tartózkodott, ahol rendes tiszt volt elszállásolva. Egy házban sokszor 30 nő is volt együtt, így nem bánthatták őket. így legföljebb 10-15 esetben történt erőszakoskodás. Szegény Angolkisasszonyokat azonban mindjárt karácsony napján kiűzték házukból, és oda nem térhettek vissza húsvét előtt. Kórházat rendeztek be náluk. Addig ők is az irgalmas nővéreknél laktak. Mint méltóztatik látni, Piliscsaba elég simán úszta meg a me[g]szállást. A falut ugyan kifosztották, de még élni tudunk. A jelenlegi nemzeti tanács jóakaratú. Reméljük, hogy jobb idők virradnak ránk. Addig is folytatjuk a lelkipásztori munkát. Nagyméltóságod főpásztori áldását kérve felszentelt kezeit csókolja hódoló tisztelettel Janisch Mihály C.M. tarományfőnök-adminisztrátor Ui. A plébániaépület berendezése, irattár stb. elpusztult. Az anyakönyveket megmentettük. Talán itt sem történt volna baj, ha egy német katona az ablakon ki nem lőtt volna, és egy oroszt le nem lő a tankról. Pilisszántó Bilics István adminisztrátor jelentése, 1945. június 8. (SzfvPL No.4564 - 409/1945, gépelt) A pilisszántói róni. kát. plébániai hivataltól. Főtisztelendő Egyházmegyei Hatóság! Szám: 10/1945. Tárgy: Jelentés a háború négy hónapja alatt történt eseményekről. Több hónapi kényszerített hallgatás és nehéz megpróbáltatások után a posta megindulásakor kötelességemnek tartom, hogy a pilisszántói plébániáról jelentést küldjék. A szent karácsonyi ünnepeket már aggodalommal ültük meg, mert állandóan jöttek a rosszabbnál rosszabb hírek és a csatazajt is közelről lehetett hallani. December 27-én éjjel vonultak be az oroszok. Az első átvonulás simán ment, de amikor az elfoglalt Esztergomot nem tudták tartani, a front Pilisszentlélek, Pilisszentkereszt, Kesztölc szomszédos községekbe tevődött át, így községünktől 3-7 km-es térségben hullámzott, ezek után helyzetünk mindig rosszabbodott. Három hónapig tartott ez így. Községünk pihenő, átvonuló, felvonuló és harcba induló csapatokkal volt állandóan tele. Ezen idő alatt állandó nyugtalanságban éltünk; se éjjelünk, se nappalunk nem volt, így a szegény község élelemben, állatállományban még szegényebb lett. A férfiak sáncokat jártak ásni, sokszor 2-3 hétig is távol voltak családjuktól; a nőket mosáshoz, hólapátoláshoz és főzéshez rendelték. Körülbelül 50 férfit elvittek, ezeknek egy része Szegeden van, a többiek holléte bizonytalan. Községünket bombatámadás nem érte. Szentkeresztért178 folytatott harcok idején volt helyzetünk legsúlyosabb, akkor érte községünket aknatalálat. Nyolc-tíz ház kapott találatot, két civil halott is volt. Heteken át a kiürítés veszélye függött a fejünk felett, de megkímélt a jó Isten ettől a megpróbáltatástól, sőt Pilisszentlélek, Pilisszentkereszt kiürített községek lakóinak mi adtunk két hónapon át otthont. Ebben az időben a Kalotnak két hűséges tagja is kideríthetetlen okok miatt meghalt. Sáncásás közben is három férfi életét vesztette. 178 Értsd: Pilisszentkeresztért. 204
