Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
a pap velük van és őrzi a Legszentebbet. Mindig reverendában jártam és híveim aggodalmára megnyugtatólag felelhettem, hogy semmiféle bántódás nem ér emiatt. A látogatást az orosz katonák sehol sem akadályozták meg. Sőt, több helyen végighallgattak, és arcrándulásaimból próbálták megállapítani, hogy miről beszélek. Szlovák tudásommal eléggé összebeszéltem velük és vigasztalásom soknak tetszését megnyerte. Amint fentebb említettem, a front visszatolódás következtében a pusztulás sajnos folytatódott. Templomunk is nagyon sok kárt szenvedett. Hatszor törtek be a templomba! Összetörték a Szűzanya, szent Antal és 2 angyal szobrot; megrongálták a feltámadási Krisztus szobrot, a gyertyatartókat, oltárköveket; elhordták az orgona sípjait, úgyhogy az orgonaszekrényben csak a pedálsípok maradtak. Azonkívül elvittek 5 drb oltárszőnyeget, a tumba szőnyeget, az összes futószőnyeget, a ravatalozó koporsót, baldachinumot, 8 drb fekete és 3 drb új piros ministráns ruhát, a fekete pluviálét, a felterített oltárterítőket és néhány kiló gyertyát. Az üvegezésre előkészített ablakrámákat, 4 drb kispadot és az oratórium 3 imazsámolyát elégették. 7 drb párnázott széket is elhurcoltak. A templomban főztek, ettek és piszkítottak. Még gondolni is szörnyű arra a pusztításra, ami végbement! A miseruhákat és fehérneműt még idejében sikerült elhozni a templomból és óvodából egyaránt. A pusztulás az óvodában még súlyosabbnak mondható! Az óvodakápolna oltárát, amely szentsírul is szolgált, teljesen elpusztították, a Corpust, 2 Szűzanya, kis Jézus, szent Emerentia, Gróf Brunswick mellszobrot és 4 drb feszületet összetörték. A bútorzat és felszerelés teljesen elpusztult, de még ajtó sem maradt az épületben! Az Ifjúsági egyesület háza szintén áldozatul esett a pusztításnak. Ajtók, ablakok, bútorzat, képek, színpadji] felszerelés és az ifjúsági könyvtár teljesen elpusztult, csupán a falak és a tető maradtak meg! A plébániát is igen nagy veszteség érte. Több akna és gránáttalálat az épület tetőzetét több helyen megrongálta, 3 lövedéket kapott a konyharész, találat érte a pincebejáratot és több helyen a falat is. A belső pusztulás még nagyobb mérvű! A plébános bútorzatán kívül, amelyből valóban csak töredék maradt, elpusztultak a kályhák, amelyekből mindössze 3 maradt, az is használhatatlan állapotban, a többit csövekkel együtt elhurcolták, de még az ereszcsatorna csöveit is! Hiányzik 11 drb ablakráma, ezeket bizonyára elégették a konyhabútorzattal és az iratszekrény ajtóival és polcaival egyetemben. Az iratokat teljesen szétszórták. Feltörték a páncélszekrényt is, de a benne lévő egyházi szereket csodálatosképpen nem bántották! A vetítőgépet és a hangos kristályos rádiót azonban összetörték. Az anyakönyveket sikerült megmenteni, kivéve a hitehagyottak, illetve megtértek anyakönyvét, amely a „Historia Parochiae”-val együtt elveszett. A könyvtár nagy része ugyancsak elpusztult. A sok megpróbáltatás után végre enyhült a helyzet, és a helyi parancsnok bíztatására febr. 11-én a szépen kitakarított templomban mondhattam szentmisét. Nagy volt az öröm és sokan voltunk. Bizony sírtak még a férfiak is! A parancsnok minden vasárnap őrséget adott, és 2 vasárnapi szentmisén ő maga is jelen volt. A hívek buzgósága és lelkesedése jó hatással volt a parancsnokra. Sajnos egymásután csak 4 vasárnapon voltunk a templomban, mert a tavaszi offenzíva miatt ismét frontkatonákkal lett tele a község, akik férfiakat és nőket egyaránt robotba vittek. A község helyzetét súlyosbította az is, hogy a kilakoltatott fejér megyei községek lakói igen sokan megállapodtak Martonvásáron. Sem elhelyezésükről, sem élelmükről nem tudtunk gondoskodni, mert ki voltunk akkor már zsarolva. Sajnos a menekültek ellen is sok panasz hangzott, mert ők is sokat rongáltak és vittek, amit láttak! Számuk mintegy 3000 volt. Virágvasárnapján ismét csendesebb lett a hangulat, mert az orosz offenzíva teljes sikerrel járt. A menekültek javarészben hazatértek, mi pedig örömmel ismét a templomban adhattunk hálát a jóságos Istennek kegyességéért, hogy minden nehézségen átvergődhettünk. Számomra azonban még keserves napok következtek. Virágvasárnapra virradó éjjel 1/4 1 órakor ugyanis a helyi G.P.U. 4 embere és egyik tolmácsuk bezörgettek a pinceajtón és tudtul 185
