Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
oltáraink megsérülnek. Megmaradt részben is tetőnk sok helyen szalufa nélkül maradt és a zsindely róla teljesen eltűnik. Ugyanakkor a templommal szemben lévő Kultúrházról a légnyomás a zsindelyt szintén ledobja. De nem kíméli meg a háború a plébánialakot sem. A németek az orosz haderő lejjebb nyomása után az orosz aknákat és lövegeket a plébániaiakkal szemben lévő úgynevezett „búcsútérre” hordják, ahol márc. 21-én a végleges kivonulás előtt felrobbantják. A robbanás ereje a plébánialakot 80%-ban romhalmazzá teszi. Közfalai bedűlnek, más falai túl erősen megrepedeznek, teteje leesik. Ekkor pusztul el a plébánia és a plébános bútorzata igen nagy mértékben. Községünk lelkiállapotáról a következőt mondhatom: a megszállás előtti hangulat háborúellenes volt. A sok katonaság (német és magyar), melynek élelmezése, a sok igénybevétel a kézi és igás napszámmal kiváltotta ezt. Mindenki vágyódott valami új után, és ha ezt most az orosz megszállás jelentette, akkor vágyódott utánna [sic!], mint olyan után, amelyből azt hitte, hiányzik a megkötöttség. De megjött a háború és meghozta nem az emberi szabadságot, hanem a teljes önkényuralmat. Hiányzott az embernek értékelése, és uralkodott az erőszak és az állati ösztön. Lelkileg és sokszor testileg is teljesen tönkretett nők, meggyalázott férfiak a lenézés és semmibevétel révén, teljesen levert és borzalmas meggyötörtséget eredményezett, [sic!] Jan. 18-án a hangulat azért volt annyira általánosan örvendező. A háború azonban ment, és mindig újabb és újabb megpróbáltatást hozott. A németek által a község önkényes kiürítése, a lako[s]ság [sic!] teljes kifosztása, melybe a magyar katonasság [sic!] és még a lako[s]ság is belekapcsolódott a háború legteljesebb átélését eredményezte. Anyagi tönkremenés és erkölcsi pusztulás. Ez az. A lelkek jan. 18-án felszabadultak, megteltek templomaink és az áldoztatórácsnál az emberek sokasága várt alázatos lélekkel az erősítő Krisztusra. Fellendülés volt ez. De a fellendülés csak nagyon rövid életű volt. Ma a háború előtti levertség üli meg a lelkeket. Mindenki várja a kiutat. Az uralkodó (már erőszakosságban) réteg nem a falué, sem szellemileg, sem egyedileg. A magyarság fennmaradása a kereszténység élésével legteljesebben összefügg. Ma még a nép jó része hallgat, vár és figyel, de az emberek önkénytelen jönnek Krisztushoz, hogy Vele és Érte megoldják a magyarság problémáját. A templomok épülésével szorosan összefügg a szentkoronái kereszt. Háború önykényei [sic!] után önkény nem maradhat. Kisláng, 1945. júl. 4. legőszintébb tisztelettel Kemény J[ános] h plébános 176
