Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
Kelenvölgy [Budafok] Varga Andor lelkész jelentése, 1945. június 10. (SzfvPL N0.4553C - 391/1945, gépelt) Nagyméltóságú Püspök Úr! Kegyelmes Atyám! Székesfehérvárról történt eltávozásáról annak idején közvetett úton hamarosan értesültem, s híveimmel együtt sokat imádkoztunk visszatéréséért. Most elsősorban a magam és híveim őszinte örömét fejezem ki szerencsés visszatérése alkalmával. Kérjük a jó Istent, hogy még sokáig tartsa meg egyházmegyénk élén, és bölcs, atyai irányítása mellett továbbra is vezethessen bennünket. Egyben az I. sz. körlevélben foglaltakra a következőket jelentem: Kelenvölgyre az orosz előőrsök 1944. december 26-án délben, minden ellenállás nélkül vonultak be. Buda ellenállása folytán teljesen a front közvetlen részesei lettünk. Az éjjel-nappali ágyútűz, aknák kilövései és becsapódásai több házat komolyan megrongáltak, legtöbbnél azonban csak tetőkárok keletkeztek. Az üvegkár kb. 70%-os volt. Templomunkat 4 ágyúlövés érte, melyek közül egy teljesen átszakította a hajó tetőzetét, a másik a Mária szobrot darabokra törte és a falat rongálta meg, a harmadik a tetőszéli vízcsatornát rongálta meg, a negyedik a templom bejárati részén a vakolatot verte le. A templom ablaküvegjei 60%-ban elpusztultak. Amint lehetőség kínálkozott, a templomtetőzetet rendbehozattam, és az ablakokat is beüvegeztettem. A templom felszerelési és kegytárgyai, 2 albát és 2 karinget kivéve, épségben megmaradtak. Plébánia épületünk tetőzete könnyebben megrongálódott, melyet már szintén rendbehozattam. Az irodahelyiséget feldúlták és több egyházközségi irat és könyv eddig még nem került elő. A 3 hétig óvóhelyen való tartózkodás alatt ruháim és fehérneműim eltűntek. A súlyos ostromok idején az óvóhelyen tartottam szentmisét, ahol az összes jelenlevők közös szentáldozáshoz járultak. Mikor a harcok megengedték, a környező óvóhelyek lakói is megjelentek ezeken a szentmiséken. A front odébb tolásával, f. évi január hó 18-án mutattam be az első szentmisét a megrongált templomban. Kultúrtermünk tetőzete beszakadt, nem használható. A belövések folytán a polgári lakosság közül mindössze négyen haltak meg. Mind ezeket, mind az ostrom alatt természetes halállal elhunytakat ideiglenesen a templom körül földelték el. Kiadott rendelkezésre azután megtörtént exhumálásuk, s végleges helyükre, a budafoki temetőbe kerültek. Április 4-én megkezdődött a helybeli népiskolában a rendes tanítás, ahol a régi óraszámmal folytattam a hitoktatást. Egyesületeink is megkezdték működésüket. Nagyszombaton megtartottuk a feltámadási körmenetet a szokott útvonalon. Az új helybeli zenekar készséggel vállalta a közreműködést, úgyhogy a körmenet a régi külsőségek között folyt le, de lelkiekben - érezhetően - gazdagabban. Áldozócsütörtökön a népiskola II. és a tavalyi iskolaév gyors befejezése miatt elmaradt III. osztályos tanulói járultak első szentáldozáshoz. Az ünnepet bensőségessé tette az is, hogy a szülők együtt áldoztak gyermekeikkel. A szeretetreggeliről a helybeli pártok közreműködése folytán Budafok Város gondoskodott. Az úrnapi körmenetet ismét a helybeli zenekar működött közre. Zöldág kiutalásáról a Rendőrség gondoskodott. Soha nem látott gazdag virágszőnyeg borította az utakat, még az ostrom óta az útszélen heverő autóroncsokat is virágokkal takarták be híveim. S mindnyájan 174
