Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
azonnal elmentem meggyóntatni, s a szent kenet szentségében részesíteni. Ekkor már sok ezer orosz katona volt a faluban; alig lehetett tőlük menni az utcán. Hazafelé menet az egyik házból kifutottak hozzám, s kértek, menjek be, mert levente fiúkat épjpjen az előbb lőtték agyon az oroszok. Feltételesen ennek is feladtam az utolsó kenetet, és az egész családdal együtt imádkoztunk szerencsétlen gyermekért. Másnap, márc. 21-én újból erős légitámadást intéztek a község ellen. Sok ház megrongálódott, ketten meghaltak. Ekkor érte találat templomunkat és iskoláinkat is. A templomot előbb ért két orosz akna nem nagy kárt tett, a német légitámadás azonban a templomot és iskolákat egyaránt nagyon súlyosan megrongálta. Márc. 22-én reggel kiadták az oroszok a parancsot, hogy a falu északi részét ki kell üríteni. Ebbe a részbe esett a plébánia is, amelyet irodának rendeztek be. Tolmács útján arra kértem az orosz őrnagyot, hogy legalább egy szobát biztosítson számunkra, ahol a megmentett irodai felszerelést stb. őrizhetem. Kérésemet nem teljesítette, megígérte azonban, hogy ami még megvan, abból nem vész el semmi. Ehelyett az történt, hogy orosz katonákat rendelt a házba, akik hordágyon kivitték az összes könyveimet, irattárt stb. a kertbe, és ott mindent elégettek. Két napig égett a sok könyv, irat és ruha a kertben. A szűk helyre összezsúfolt lakosságot nem tudták elhelyezni, s ezért sokan a szomszédos községekbe mentek át. Nővéreimmel együtt nekem is Rákhegyre kellett átmennem, ahol egyszerű falusi kis házban kaptunk éjtszakai menedéket. Két napot töltöttünk itt, én azonban csak az éjtszakát, mert reggel mindig átjöttem Isztimérre, és csak este mentem vissza Rákhegyre. A harmadik nap mindhárman visszajöttünk, s ettől kezdve az éjtszakákat is itt töltöttük, és vártuk a pillanatot, amikor a plébániára visszamehetünk. Öt nap múlva, amikor az oroszok újra átadták a plébániát, nem találtunk mást az épületben, mint piszkot, romokat és bútoraim felét. Két napig nem tettünk mást, csak takarítottunk, tisztogattunk. Élelmet a hívek hoztak, mert nem maradt semmink. Megosztották volna velem az utolsó falat kenyereket is, amiért mindvégig velük maradtam. A vezető emberek közül u. i. én maradtam itt egyedül, a többiek egytől-egyig mind elmenekültek. A lakosság rendkívül sokat szenvedett az orosz megszállóktól. Mindenéből kifosztották és csak nagyon kevesen vannak, akiknek sikerült valamit megmenteni. Voltak férfiak és nők, akiket mezítelenre vetkőztettek le, és úgy engedték el őket. Sok asszonyt és leányt megbecstelenítettek. Az volt még a jó, hogy a nagy átvonulás csak 10 napig tartott, s utána már csak kisebb orosz erők tartózkodtak a faluban. Háborús károk: Isztiméren: A TEMPLOMOT két akna- és több bombatalálat érte. A torony áll, a templomot fedő eternijt] azonban teljesen elpusztult, a tetőszerkezet pedig 70%-os kárt szenvedett. A repeszdarabok a mennyezetet 19 helyen ütötték át. A freskók erősen megrongálódtak, a vakolat sok helyen lehullt. A szentély feletti boltíven olyan repedések vannak, hogy keresztül lehet látni rajtuk. Az apsis oldalfala is végigrepedt. A légnyomás az északi oldal ablakait teljesen, a déli oldalon fele részben elpusztította. A templom berendezése, az oltárok, padok, és szobrok kivételével teljesen elpusztult. A sekrestye mennyezete s falai megrepedeztek. Felszerelése a szekrények kivételével elpusztult. A szent edényeket egy drb. paténa kivételével sikerült megmenteni. A templomkert kerítését részben a németek és oroszok, részben a bombatámadás rongálta meg. A PLÉBÁNIÁN találat érte az istállót, melynek teteje elpusztult. Magán az épületen nem esett súlyosabb kár. Két kémény rongálódott meg és a cseréptető kapott géppuskatüzet, s ennek következtében kb. 100 drb. cserép pótlására lesz szükség. Bent a lakásban egy ajtó és 3 ablak vált használhatatlanná. A kerítést a németek itt is eltüzelték. 169
