Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
Inota Pécsyjenő tanító jelentése, 1945. május 30. (SzfvPL N0.4518A - 253/1945, gépelt) Inotai rk. egyházközségtől 4/1945. szám Főtisztelendő Egyházhatóságnak! Székesfehérvár Mély tisztelettel teszek jelentést azon időről, mely alatt a felettünk átvonuló harcok megakadályozták a Főtisztelendő Egyházhatósággal való érintkezést. Községünk 1944. dec. 8-án hivatalosan ki lett ürítve, és e naptól fogva a postaforgalomból is teljesen kikapcsolódtunk. A községből csak pár család távozott, azok sem tartoztak híveink közé. Ugyancsak ettől kezdve nem tudtunk többé plébános urunkkal sem kapcsolatot fenntartani. Ezekben a nehéz időkben azonban a jó Isten egy Marosvásárhelyről menekült minoritát, P. Szeráfot vezérelte hozzánk, aki egyházközségünk lelki gondozását a legnagyobb buzgalommal látta el, egészen 1945. március hó 18-ig, amikor is tőlünk Veszprémbe menekült. A szentmiséken kívül rózsafüzér, keresztút és litániák is voltak. Híveink közt több napi, és még több heti áldozó is volt. Az ellenség karácsonytól január hó 20-ig a községünk határában, Rétipusztán tartotta vonalát. Községünk ekkor még nem szenvedett károkat. Iskolánkat okt. 17-től magyar katonaság, nov. 2-től karácsonyig német repülőszerelők, karácsonytól jan. 20-ig magyar huszárok, majd ettől febr. közepéig német kórház, ettől pedig márc. 20-ig a Gille SS. hadtest parancsnoksága tartotta foglalva. Iskolánk ezen öt hónap alatt sokat szenvedett. A két tanterem padjaiból és felszereléséből alig maradt egy teremre való pad és felszerelés, a többit a németek eltüzelték, dacára sokszori erélyes felszólalásunknak. Március hó 19-én a németék felrobbantották templomunk ajtaját és odaszállásolták magukat, a toronyba pedig megfigyelőjüket helyezték el. Ennek következménye lett, hogy miután a templom körül védőállást is foglaltak, hogy az oroszok községünk elfoglalásánál a templomot tüzérséggel lőtték és a toronyban, tetőben és falakban tetemes károkat okoztak. Az elfoglalás után szomorú kép tárult szemeink elé. Az ellenség [katonái] a lordi [sic!149] Mária kivételével szobrainkat lefejezték, összetörték szent Antal és Jézus Szíve és Bernadett szobrokat. Tabernaculumot feltörték. Szerencsére azonban Oltáriszentséget már nem találtak benne. Egy kehely kupakját elvitték, a monstranciát összetörték, egy cibórium megmaradt. Ugyancsak megmaradt az ig. tanító által elrejtett ezüst kehely és cibórium. Egyébként a templomban levő összes miseruhákat egy kivételével vagy megsemmisítették, vagy megcsonkították. Zászlókat leszaggatták. Szereket összetörték. Összes gyertyatartókészletünket elvitték. Éppen csak egy komplett miséző készletet és oltárfelszerelést tudtunk összeállítani. Az oltárkövet is összetörték. Ehhelyett [sic!] már kaptunk egy újat a Székeskáptalantól. A harcok bár iskolánkat nagyon veszélyeztették, azért Isten oltalmából sértetlenül került ki. Az oroszok is felhasználták beszállásolásokra, és a németek által még meghagyott felszerelést még elpusztították. Ekkor több iskolai anyaköny[v] és több fontos irattári anyag is elpusztult. Igazgatótanító egy percre sem hagyta el az egyházközséget és az iskolát és mindenben rendelkezésére állt a szintén sokat szenvedett híveknek. Az ellenség mindnyájunkat teljesen kifosztott, de Isten segítségében bízva újra felvettük az építőmunkát. Április hó 8-án, tehát megszállásunk harmadik hetében rendbehozatta az iskolát és megkezdte a tanítást, mely okt. 17-től szünetelt. Tanítónőnk még 1944. nov[emberé]ben eltávozott és Kovács Mária még a mai napig sem jelentkezett, így ig.tanító vezeti az osztatlan I-VIII. osztályt. 149 Értsd: Lourdes-i. 160
