Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
puszta megszűnve és idetelepítve. Ez azonban még idő és pénz kérdése. A javadalmi földek [a] felsőbesnyői határban feküsznek és gr. Wimpffen Viktornak voltak bérbe adva. Minthogy az uradalom megszűnt, természetesen a bérlet is. Átkos pech, hogy ősszel a 76 holdból semmi sem lett felszántva és bevetve. így kénytelen vagyok egyelőre a levegőből élni. Remélem azonban, hogy ősszel a földeket bérbe tudom adni, bár az újdonsült kisgazdák, akik iga és szakértelem híjján [sic!] vannak, valószínűleg erős konkurenciát [sic!] képeznek. Hozzátartozóimmal kb. 600 négyszögöl kertet és 1 hold kukoricaföldet, valamint 800 négyszögöl napraforgót művelünk a göböljárási határban. Ez lesz a lelkész jövedelme az 1944-45. gazd. évben. Dömötör esperes úr utasítására a felesleges perselypénzt is felhasználhatom. Pusztáimon az iskolák is tönkrementek. Aggszentpéteren kívül-belül. A másik három pusztán is használhatatlanok. Padok, ablakok, tábla stb. nincsenek. Tanítás Göböljáráson és Alsóbesnyőn van. Az aggszentpéteri tanítónő (Szabó Gizella), valamint a felsőbesnyői (Vargha Erzsébet) egyáltalán nem is jelentkezett, bár tudom, hogy életben vannak. Keserves év volt. Bérmálás és főpásztori látogatás helyett a pokol kínjai szabadultak ránk. Isten kegyelme segítsen bennünket egy szebb holnapra. Dr. Füzy Sándor Göböljárás, 1945. június 15. lelkész Szöveg végéti: A sok híg levesben alig akadt egy-két falat.146 Sh[vo]y Gyúró Kekk Ernő plébános jelentése, 1945. június 21. (SzfvPL N0.4527A - 446/1945, kézírásos) P. 8-9-10-11-12 1945 Gyúrói rk. Plébániahivatal Főtisztelendő Egyházmegyei Hatóság! u147 Utólag tisztelettel jelentem, azt is, hogy a megszentségtelenített templomot húsvét napján mise előtt újrabenedicáltam feltételezett megbízatással. Lövöldözés történt a templomban, bepiszkítás, oltárkő feltörés és mozi-előadás volt benne. 4. Jelentem, hogy a főoltáron a sz. ereklyéket feltörték és elszórták. Hogy a szentmise lehetséges legyen, a kisoltárról átvittem az oltárkövet a főoltárra, mert a kis oltárkő nem volt feltörve. Ellenben a nedvességtől a pecsét, amely vékony deszkalapok között volt a sz. ereklyéken leomlott, és a szent ereklyék, úgy látszik csak lehullottak a kis deszkalapra, amely a fenekét alkotja az oltárkőnek. De azért ezt az oltárkövet is ki kell cserélni. Kérek erre vonatkozólag utasítást, hogy beküldhessem. 12. A Templom és Plébánia állapota a következő. Kilakoltatásom mindjárt az első nap megtörtént, azután három hónapon keresztül fokozatosan tartott a pusztítás és rombolás. Egy ezüst kehely elveszett, az orgona használhatatlanná vált, a padok nagy része hiányzik, a fehérnemű a templomban megsemmisült, csak az a kevés maradt, amit a leltár mutat. A könyvtár és irattár feldúlva és elpusztítva a szekrényekkel együtt. A plébánián a szobákban fürdőt rendeztek be, a padló egy részét felszedték, lovakat is tartottak a szobákban, az ajtókat, bútorokat felégették és elpusztították. A temetőben és templomtéren a fákat kipusztították, persze legnagyobb részt a hívek, akik az oroszokkal takaróznak; „tökéletes” pusztítóknak 146 Értsd: Kevés a konkrétum a beszámolóban. 147 Más természetű kérdésekre adott válaszok előzik meg a háborús beszámolót. 156
