Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
1 Itt kell teljesítenem egyik kedves kötelességemet, hogy hálával adózzak a jelenleg helyben állomásozó magyar honvédségnek és lelkes, agilis parancsnokának, Bencze Dezső százados úrnak, ki katonáival az újjáépítő munka szolgálatába állott, és elsőnek az alsó zárdaiskola újjáépítését választotta programjául. A tetőzet már rendben van, a további renoválás folyamatban. Ugyanitt kell megköszönnöm azt a sok segítséget is, mit a mezei munkában a község lakosai számára nyújtanak, valamint azt a sok megszámlálhatatlan ebédet és vacsorát, mit naponta juttatnak szegénysorsú gyermekeinknek. Az egyházközség nevében, kérem, fogadják ezúton is hálás köszönetünket. A plébánia az egyházközség jóvoltából ma már részben lakható. Ahlakok, ajtók hiányzanak még, és a melléképületek vannak romokban, úgyszintén a németek által útjavításra elhordott kőkerítés is, mely véleményem szerint évekig pótolhatatlan lesz. Minden anyagi nehézségünk mellett legfájóbb a személyi veszteség. Híveink közül 12-en, a másvallású lakosok közül 19-en vesztették életüket a harcok közben. Fájó szívvel gondolunk rájuk, s imáinkban nem szűnünk meg felfohászkodni a mindenható Istenhez: „Adj, Uram, örök nyugodalmat nekik”. Iskolaügyünkről a következőkben számolhatok be: Tanítóink közül csak a rákhegyi iskolánál működő tanító úr és a helybeli óvónő van idehaza. Kántortanítónk katonai szolgálatot teljesít, s csak annyit tudunk róla, hogy fogságban sínylődik valahol. A két tanítónő elmenekült, mindezideig nem tértek vissza, sorsukról semmit sem tudunk. A tanítás megkezdésekor egy ideig Mészáros Mária nyugalmazott tanítónő szívességét vettük igénybe, majd mikor visszaérkezett az állam által a kántortanító kisegítésére már korábban ideküldött tanítónő, felmentettük őt a tanítás fáradságos munkájából köszönetünk nyilvánítása mellett, melyet most is, a nyilvánosság előtt is megismétlünk. Jelenleg tehát Völgyesi Pál, Nádhera Pálné és Bozzay Anna tanerők vezetik az iskolában az oktatást. Mivel iskolánk [termeinek] egyike sem használható, ápr. 15. - júl. 15-ig a tanítás a református iskola egyik tantermében folyt felváltva. A tanterem átengedéséért a református egyháznak ezúton mondok az egyházközség nevében hálás köszönetét. Tervünk a jövőre nézve minden erőnkkel beállni az újjáépítés szolgálatába. A romokból új életet kell fakasztani, a veszteségeinket pótolni kell. De a lelki újjáépítést is akarjuk szolgálni, mert erre egy új világ kialakulásában elsődlegesen van szükség. Bízunk elsősorban a jó Isten segítségében, hogy tervünket végrehajthassuk, de bízunk népünk, híveink áldozatkész, alkotó lelkűidében és erejében. Hiszen máris megindult az élet, ha nem is rohamléptekben, de az adott lehetőségekhez képest. Bízunk az ország vezetőiben is, s az ő támogatásaikra is számítunk, mert csak így lehetséges, hogy az üszkös romokból új virágzó otthonok épüljenek, s békés, szorgalmas, termelő élet induljon. Mi továbbra is hívek maradunk hitünkhöz, és hívek akarunk maradni ehhez a szegény, megtépett és romokban heverő, de nekünk mégis oly forrón szeretett, kedves hazánkhoz. Hogy ezen tervünket, célunkat elérhessük, kérjük a Mindenható áldását és Püspökatyánk istápoló szeretetét, és értünk mondott égbe szálló imáit továbbra is. Fehérvárcsurgó, 1945. július 15-én. 150
