Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
nak, de vele együtt nekünk is. Nem veszítve el azonban a lélekjelenetet ekkor sem sikerült különféle fogásokkal a kis erdő és a két téglagyárhoz terelni őket, ahol meg is ütköztek és nagy harc keletkezett. A 3 és fél hónapi erős frontidő alatt a németek többször is vissza akartak nyomulni, és azt ígérték, kiirtják az ófalui népet, de az isteni gondviselés megóvott bennünket. A Gr. Szapári pincébe 543-án voltunk, bizony elég sokat szenvedtünk. Egy alkalommal, mivel 35 kemencében sütött kenyeret nem tudtunk adni, mert akkor már az asszonyok tepszibe sütöttek, azt pedig a dekungból136 jövő részeg orosz visszadobálta, agyon akart lőni, kihajtott a pince ajtajához és 8 percig a halántékomon tartotta a géppisztolyt. Azt mondta, ad 10 perc gondolkodási időt, ha nem adunk kenyeret lelő - közben jött egy másik katona, az szabadított meg. Szegény Bakody137 szomszédnak az egészsége tönkre ment az aknahordásban és az éjszakai pergőtűz közötti sáncásásban. Annyira átfázott a csaknem derékig érő sárban, hogy belehalt. Alig bírtam eljutni szegénynek a temetésére. Kerkai pátert ugyanis ekkor fogták el mint kémgyanúsat és elvitték Tökölre, és egy parasztember fáskamrájába zárták. A tököli esperest pedig nem engedték át a temetésre, az ercsi esperes sem mert átjönni, nekem is 5-ször kellett átmenni a Gépiu parancsnokságra, míg az engedélyt megkaptam a temetésre és a helyettesítési átjárásra. Később segítettünk a betegápolásnál a Kalot-spitályban, és itt találtam egy görög katolikus haldoklót, akit a rác és tót tudományom alapján provideáltam, ettől kezdve megváltozott az én életsorsom. A kapitány magához hívatott és kikérdezett, majd így szólt: „Batyuska nye bojsza ez barkowi”.138 Igazgatótanító volt, ettől fogva minden ügyemet elintézett és szabadon végezhettem minden funkciót, úgyhogy már a bunkerban is felállítottuk a katakombaszerű oltárt és ott miséztünk, később a Plébániatemplomban. Sajnos a kálváriakápolna a hegyen és a törökmecset melletti Fábián-, Sebestyén-kápolnák szintén a hasznavehetetlenségig elpusztultak. A Plébániáról a fundus intruktusból elvittek 5 db kályhát és eltüzeltek 3 szekrényt, 1 konyhakredencet, 1 asztalt 3 székkel, a könyvtárnak és irattárnak nagy részét, nekem az összes bútoraimat, úgyhogy csaknem az üres falakat találtam mikor a spitály a plébániáról elköltözött. Ezekben a pontokban próbáltam összeszedni nagyjából a károkat, de hogy mi minden hiányzik még az apróságok közül, azt majd akkor tudjuk meg, ha keressük, és nem találjuk. Buzgó imáit kérve alázatos tisztelettel: Lehotai János139 [plébános] Érd-Parkváros Németh István hitoktató-lelkész jelentése, 1945. június 19. (SzfvPL No.4523 - 438/1945, gépelt) Főtisztelendő Egyházmegyei Hatóság! Személyesen óhajtottam egyházközségi jelentésemet átadni a Főtisztelendő Egyházmegyei Hatóságnak, a nehézkes vasúti utazás miatt azonban ezt nem tehettem eddig. Bocsánatot kérek a késői jelentésem miatt, a késésem oka e szándékom volt. Hálásak vagyunk a Jó Istennek, hogy egyházközségünk területén a háború nagyobb károkat nem okozott. Bombázás, vagy az átvonulás alatt haláleset nem történt. Épületkár csak egy-két helyen van, de kicsi. Más anyagi veszteség inkább érte a lakosságot. 1945. január 8-án 136 Deckung: fedezék - német. 137 Eredetiben téves, Bakódi alakban. 138 Bátyuska [atyácska], ne félj - orosz (esetleg lengyel). 139 Egyházmegyei névtárak ezt az alakot használják. Aláírásában y szerepel. 144
