Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
helyen megsérült. A templom vaslemezzel borított ajtaján is több becsapódás észlelhető. Az első ötven nap folyamán templomunk tornya többször vált megfigyelő hellyé, de emiatt épületkár nem keletkezett. A templom belső berendezése teljesen sértetlenül megmaradt. A németek 1945. jan. 18-án néhány órára megszállták a községet. A másodszori front templomunkat sem kímélte meg. Maga a templom épület lényegesebb kárt nem szenvedett ugyan, csupán a templomtorony ablakkeretei mentek jórészt tönkre (újból megfigyelő hely volt), de annál többet szenvedett a templom sekrestyéje és belső berendezése. A plébánia-épület 1945. febr. 1-5-ig orosz főhadiszállás volt. A rendházban tartózkodó rendtagoknak el kellett hagyniok szobáikat, nem is volt szabad a rendház 500 méteres körzetében mutatkozniok. Csupán azt engedték meg, hogy az akkori káplán a falu lelkigondozására visszamaradhatott, a sekrestyésnél kapott éjtszakai szállást. Két napig nem engedték meg a templom megközelítését sem, harmadnap zárt ajtók mögött már szentmisét mondhatott - akkor tapasztalta, hogy a sekrestye vaskapuját feltörték, és az egyházi ruhadarabok, elsősorban az oltárfelszerelés fehérnemű készletét nagyrészt elvitték. A drága mívű miseruhák selyem bélését kivágták, eltűntek a ministráns-ruhák is. A sekrestye összes szekrényét felfeszítették, a feszítővas még ma is látható, közel fél mázsa súlyú. Egyetlen fiókot nem sikerült felfeszíteniök, - ebben a fiókban helyezte el a káplán az Oltáriszentséget - bár ezt a fiókot is feszegették. Eltűntek a templomnak értékes szőnyegei, a főoltár szőnyegét később sikerült visszaszerezni. Elvitték az összes gyertyáinkat, csengőket, misebort. A szekrények, fiókok tartalmát kiszórták, a nem konszekrált ostyák nagy tömegét széjjelszórták. A templom belsejében elvitték az oltárokról a térítőkét, összetörték a kredenciát. A tabernaculum nyitva volt, ezért megmenekült. A szentély még a meggy átázást sem kerülte el, az egyik részeg katona a szentélyben hagyta ürülékét. Ismételten megtörtént, hogy részeg garázdálkodók a templomban muzsikáltak, az orgona borítólapjait felfeszítették, perselyeket a szemünk láttára feltörték, a templom megszentelt, krizmával megjelölt helyein a gyertyatartókat letépték. Szobroknak, oltárképeknek bajuk nem történt. A templom ablakjait nagyobb kár nem érte. El kell ismerni, hogy sok ízben találkoztunk orosz katonai vezetők részéről jóindulattal, azonban a garázdálkodásoknak így sem sikerült elejét venni. A templomunkban az előbb említett két nap kivételével minden nap szentmisét mondtunk, sokszor zárt ajtók mögött, vagy csekély számú hívő jelenlétében. A hadszíntér március közepén tolódott nyugatra, akkor községünk is, szinte pár nap alatt, megkönnyebbült. Márc. 23-án, Fájdalmas Pénteken a hívek óriási tömege jött el a templomba megköszönni Istennek, hogy a több mint 100 napos front folyamán életben maradtunk. Polgári halottak száma 20, katonai (magyar, orosz, német) száma megközelíti a kétszázat. Majdnem minden esetben keresztény híveinket elláttuk a betegek szentségével, halottainkat átvittük már a megszentelt temető földbe. Egyébként ott eltemettek kb. 30 orosz katonát is, akiknek az exhumálás[a] és elszállítása nemrég megtörtént. Bejelentésünk tudomásulvételét kérve vagyunk a Főtisztelendő egyházmegyei hatóság iránt teljes tisztelettel Előszállás, 1945. augusztus 13. Dózsa Márton lelkész 135
