Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
IV. Plébániák jelentik
jaink és terményeink legnagyobb részét. A[z] áldott Gondviselésnek nem győzünk eleget hálálkodni, hogy kikerültük azokat a szörnyűségeket, amilyeneket a szomszédos Visegrádon és Nagymaroson kellett elszenvedni. 8-10 haláleset fordult elő a repülőgépek és a Duna túloldaláról jövő ágyúzás nyomán. Dec. 14-én Verőce felől különösen erős aknatüzet kaptunk, de egy órán belül a falu legkülönbözőbb részein a sebesülteknek magam szolgáltattam ki az utolsó kenetet. Egyházi épületben kár nem esett, csak a templom ablakai törtek be. Szentmise vagy prédikáció egész idő alatt egyszer sem maradt el. A plébánia a fő úttól messze esik. Most a Volksbund miatt van sok család igen aggasztó helyzetben... Pár éven át sok keserűséget nyeltem miatta, s most újra! Minden istentiszteletünk nyelve magyar. - Az a Temes megyei káplán bizony elég kényes helyzetbe juttatott: régi helyén is maradhatott volna, ha nem lenne olyan erősen nemzetiségi érzelmű. Húsvét után távozott innen, mert figyelmeztették, hogy elveszítheti román állampolgárságát. Most újból igen jó segítségemre itt van Árvay Nagy Bálint111 praelatus úr. Budapesti lakását kifosztották, és hónapokon át szenvedte ő is a főváros ínséges viszonyait. Hitoktatás végett hetenkint kétszer jön ide egy szaléziánus. Lelkipásztori munkámban így bőségesen el vagyok látva segéderővel. - Ápr. elején azt beszélték vidékünkön, hogy Püspök Atyánk a német fogságból kiszabadulva febr. közepén meghalt... Csak most hallottuk az újabb megnyugtató hírt, hogy - hála Istennek - él. E levél megírása után most már türelemmel várnom kell az alkalomra, hogy Szfehérvárra juttassam a jelentést. Mély tisztelettel vagyok Főtisztelendő Egyházmegyei Hatóságnak legalázatosabb szolgája Dunabogdány, 1945. máj. 11. Molnár Márton plébános Dunapentele [Dunaújváros] Preiner István esperesplébános jelentése, 1945. május 21. (SzfvPL No.4520 - 240/1945, kézírásos) Bélyegzett fejléc: A DUNAPENTELEI ROM. KATH. PLÉBÁNIA-HIVATALTÓL 23/1945. sz. Egy drb. melléklettel Nagyméltóságú és Főtisztelendő Püspök Úr! Krisztusban Kegyes Atyám! Mély alázattal kérem mellékelt kérelmemet eljuttatni a Kegyuraságunkhoz, a Vallásalap-hoz. Dacára, hogy 4 hónapig beleestünk a harcok központjába, úgy a templomunk, mind a plébániaiak kevés kis sérüléssel került volna ki a harcokból, ha a németek 2 hétre vissza nem jönnek január 20-án. Ez a két hét volt a legrettenetesebb, mert úgy az oroszok, mint a németek lőttek bennünket, s különös célpontjuk volt a templom s a plébánia. A faluban ez a rész szenvedett a legtöbbet és a legszomorúbban is néz ki. Ezt az egész időt a plébánia alatti pincében töltöttük el. Nem mertem sehova elmenni, mert féltem: ha itt hagyom a templomot és plébániát, akkor elvisznek minden elvihetőt. így legalább meg tudtam menteni minden templomi felszerelést, még csak egy kéztörlő vagy kehelykendő sem veszett el. Életünk - igaz - folyton veszélynek volt kitéve, de hála Istennek, le tudtam szerelni mindig a felbőszült oroszokat, akik bizony nem egy hívemet lőtték agyon, mikor a németek kiverése után visszajöt- 127 Kéziratban tévesen Árvái alakban. 133
