Mózessy Gergely (szerk.): Inter Arma 1944–1945. Fegyverek közt - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 2. (Székesfehérvár, 2004)
I. Dr. Németh László püspöki könyvtáros visszaemlékezése
Dr. Németh László, hajdani püspöki könyv- és levéltáros - későbbi ráckeresztúri, majd budakeszi plébános - visszaemlékezésének szövege három példányban található meg a püspöki levéltárban. Egy eredeti gépelt; egy gépelt, de tollal javított szöveg fénymásolata; valamint ennek piros ceruzával továbbjavított verziója. Közlésekor természetesen a legutóbbit vettük alapul. A székesfehérvári püspökség az 1944-45. évi front idején (SzfvPL-No. 1745/11/c) Székesfehérvár 1944. szeptember 19-én és október 13-án esett át két súlyos bombázáson. Az első bombázás a késő esti órákban történt. Az újonnan beiktatott budafoki plébános, szellemi felkészültség, papi lelkiség, lelkipásztori zélus tekintetében is az egyházmegye legkiválóbb papja, dr. Mezgár Lajos a budafoki polgármester kíséretében vacsora-vendégként ültek a főpásztor asztalánál. A vacsora vége felé megszólalt a légiriadó. Mivel már volt néhányszor Fehérvár lakosságának része a szirénák üvöltésében, az asztaltársaság kényelmesen kezdett levonulni a püspökség lakóinak - főpásztor, aulisták, kedves nővérek és ezúttal a vendégek - számára fenntartott külön óvóhelyre. Ennek a bejárata a palota északnyugati, kert felőli, konyha melletti oldalánál nyílt. Néhány aládúcolt pincehelyiségből állott, az egyik kis helység kápolnának volt kiképezve oltárral. Amikor a város fölé nagy robajjal megérkeztek a bombázók, akkor vettük tudomásul, hogy megérkezett városunk fölé a háború réme. Nekem, mint a püspökség legifjabb aulistájának volt a feladatom, hogy a püspök magánkápolnájából az óvóhelyi kápolnába levigyem az Oltáriszentséget. A földszintről futva siettem az emeleti kápolnába. Az elsötétített emeleti folyosó nappali világosságban tündöklött a repülőgépekről ledobott „Sztalin-gyertyák” fényében, és a levegőt a világító testek hangos ropogása töltötte be. De igazán félelmetessé akkor lett a helyzet, amikor a pincébe vezető utolsó lépcsőket tettem meg a Sanctissimummal és leesett az első bomba a városra. Akkor már a ház minden lakója a kis pince-kápolnában imádkozta a rózsafüzért a főpásztor vezetésével. Talán 15-20 percig dübörögtek a bombák, az emberen a félelmetes tehetetlenség érzése vett erőt, amikor megremegett alattunk a föld. Nem tudhattuk, hogy milyen távolságban hullanak a bombák, de úgy tűnt, hogy egyre közelednek felénk. Amikor végre elhalkult a robaj, azonnal rohantunk Bejczy Gyulával a vasútállomás felé, hogy segítséget vigyünk a rászorulóknak. A vasútállomás volt a célpont, de kissé elcsúszott a bombázás a kijelölt iránytól a város központja felé. A Deák Ferenc u., Kuthy József utca1 és a párhuzamos utcák is sokat szenvedtek. Ohmüllner Márton spirituális atya már a helyszínen volt, mire megérkeztünk. A levegőt por és füst töltötte el. Amiben tudtunk, segítettünk életüket és vagyonkájukat mentő szegény testvéreinknek. Később tudtuk meg, hogy milyen rettenetes veszély fenyegette a várost. Lőszeres szerelvény állott az állomáson, amit az utolsó pillanatban tolattak ki az állomásról a szabad pályára. Még2 a bombázás megszűnése után is folyton lehetett hallani a lövedékek ropogását, amint a tűzben felrobbantak. Sokan veszítették életüket annál a bombázásnál. A második bombázás közel sem volt ilyen félelmetes, jórészt gyújtóhasábokkal árasztották el a várost október 13-án délelőtt. Mikor a légiriadó megszólalt, már hullottak is a foszforos hasábok. Szabadkai József előttem lépett ki a palota délnyugati oldalajtaján, hogy az óvóhelyre siessünk. Ha egy másodperccel előbb lép ki az ajtón, agyonvágja a lába elé pottyanó gyújtóhasáb. Be volt osztva a palota védelme: emelet, padlás Bejczy Gyula területe, a földí 2 Ma: Károlyjános utca. Eredetiben: Bár. 11
