Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)

A HÁBORÚ ÉVEI

Székesfehérvár december elejétől [kezdve] az oroszoktól körülzárt és ostromolt város lett. De a háborús események már korábban kezdődtek. Megszervezték a légót, légó gyakorlatokat tartottak. Kijelölték az óvóhelyeket, a megyeháza, a városháza, a püspökség, a szeminárium és a törvényszék pincéi lettek a hivatalos városi óvóhelyek. Eleinte üresek voltak, egészen szeptember 19-ig. Akkor volt Székesfehérvár első bombázása. A vasútállomást és az állomástól a Deák Ferenc utcát bombázták. A palotáig nem jutott el a szőnyegbombázás, kis tetőtűz ütött ki ugyan a palotában, de nem volt súlyos. Annál borzalmasabb volt a tűz a Deák Ferenc utcában és annak a környékén. A hozzánk legközelebbi bomba a mozi melletti házat ütötte szét. Rémes volt hallani a bombák zuhanását, mely belesüvített az éjszakába és utána a szétvetett háztetők recsegését, ropogását. Ekkor gyulladt ki az Ottokár-templom teteje és égett az egész Deák Ferenc utca. Mi, papok siettünk menteni az égő házból a holmit, mert a lakók a bunkerban lapultak, holtra váltan.

De azért senki sem tudta, hogy milyen veszedelem fenyegette Fehérvárt. Én másnap elmentem az állomásfonökhöz, mert hallottam, milyen hősiesen helytállt. De a valóságot ott tudtam meg a még akkor is halottsápadt állomásfónöktől. Napokon át jeleztek egy ekrazit-vonatot, s ez a vonat a bombázás estéjén beérkezett Fehérvárra három más[ik] töltény-vonattal együtt. Persze [mindez] a legszigorúbb titoktartás mellett történt. Este tíz óra után hallja az állomásfönök a rádión, hogy az amerikai bombázók a Balaton felett gyülekeznek és elindultak Székesfehérvár irányába. Ész nélkül rohant ki az irodába, lázas izgalomban először az ekrazit vonatot tolatta ki távol a pályaudvartól, azután a lövedéket tartalmazó szerelvényeket. Kettőt ki tudott még tolatni, de a harmadik töltény-vonatot nem sikerült kivontatni [...], mert már Fehérvár felett voltak a repülőgépek, és elkezdték bombázni a pályaudvart, azután a Deák Ferenc utcát. A lövedékkel megrakott és a pályaudvaron rekedt szerelvény az egész éjjel pattogott-lődözött úgy, ahogyan az egyes ládák meggyulladtak. Én megköszöntem ennek a hős állomásfönöknek nagyszerű tettét, mert ha az ekrazit-vonat bent maradt volna és bombatalálatot kap - az egész Fehérvár is befejezte volna életét.

Felejthetetlenül szomorú látványt nyújtottak az égő, füstölgő házak között szaladgáló, szüleit kereső gyermekek, vagy gyermeküket kereső kétségbeesett szülők. Sokan vesztették el ekkor életüket.

Másodszor október 13-án támadták meg Fehérvárt az ellenséges gépek. Ezek gyújtóbombákat dobtak le, és mindenfelé tüzeket idéztek elő. A püspökségre magára csak 130 gyújtóbomba esett, és 7 ízben keletkezett tűz a palota padlásán. Szerencsére jól megszerveztük a védelmet, s így, hála Istennek, csírájában elfojtottuk a tüzet. Bergendy János a földszint, én az I. emelet, Bejczy Gyula a padlás felügyelője volt. Mindenütt volt víz, homok, balta, lapát, ásó, hogy a tüzet azonnal lokalizálni lehessen. Szerencsére

81