Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)
A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE ÉLÉN
Ehhez hasonló eset történt egy misszió alkalmával Nagytétényben. Átutaztam Nagytétényen, és kérdeztem az atyát, hogy hogyan megy a misszió. Azt mondja:- A férfiak nem jönnek.- Majd segítek a bajon, szombaton délután jövök segíteni. - mondom. Szombaton délután megérkezem. A plébánia körül álldogál egy csomó leány.- Kit vártok? - kérdezem.- A püspök bácsit. Maga az? Amikor bemutatkozom nekik, elkezdenek cirógatni a karomon, kabátomon.- Hát gyerekek, most segítsetek. Hozzátok el szentgyónásra a papát, keresztapát, nagyapát, de a bátyátokat se felejtsétek ki. Elrohantak a kis IV. osztályos leányok. Beültünk a gyóntatószékbe. Hát egyszer csak egy kis kócos hozza az édesapját, és betuszkolja a gyóntatószékbe. És ez így ment egész este. A kisleányok sok száz férfit hoztak, hogy elvégezzék szentgyónásukat. Vasárnap én mondtam a férfiak miséjét, és megdicsértem őket, hogy ilyen aranyos kis gyermekeket nevelnek, akik így viszonozzák a nevelés nagy jótéteményét. Mikor a szentmise végén elbúcsúztunk, nagyon meg voltunk hatva és ők is. Nem egy édesapa kiérve a templomból felemelte kis őrangyalát, és megcsókolta a kis segítőtársát. A bérmakörút rendszeresen folyt ötéves turnusokban. Az első turnus végén már ismertem a megyémet, annak problémáit, megismertem papjaimat, lassan híveimmel is megismerkedtem és összemelegedtem, amit a bérmálásnak ez a módja igen nagymértékben előmozdított. A harmadik és negyedik turnusnál már régi ismerősök voltunk, és mint ilyenek találkoztunk. Egyházközségi szervezkedés A papság teljes megismeréséhez vezettek azok a gyűlések és megbeszélések, amelyet Egyházmegyémben már boldogult Ottokár püspök úr alatt szokásba hoztak. Ilyenek voltak az őszi és tavaszi lelkipásztori konferenciák, a hitoktatói megbeszélések és más alkalomkor rendezett gyűlések. Ezeken a gyűléseken a kölcsönös bizalom és egyetértés hangján megbeszéltük az aktuális kérdéseket. Elsősorban az egyházközség szervezésének alapvető kérdését, hogy az élő, működő, a plébánosokat segítő szervezet legyen. Kidolgoztuk az eucharisztikus élet programját. Érdekes, eleinte azt mondták komoly papok, hogy nem lehet elsőpénteket falun bevezetni, a hívek nem jönnek a szentáldozáshoz. Lassan azonban kezdett szokásba jönni az elsőpénteki áldozás, s egyáltalán: a gyakori szentáldozás. A körlevél is nyomósította59 és sürgette azt. Teljes és tökéletes kifejlődése, vagy inkább 59 Értsd: nyomatékosította. 52
