Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)
A SZÉKESFEHÉRVÁRI EGYHÁZMEGYE ÉLÉN
kardinális is nagyon meg volt hatva. A sixtusi kápolna énekkara Perosi49 vezetésével remekül kísérte a szentelést. Mikor az ebédre gyülekeztünk (ott volt Serédi, az államtitkár Gasparri bíboros, a két konkonszekrátor, Barcza Károly magyar követ és mi, magyarok), a belépő Szentatya, akinél még nem tisztelegtem, egyenesen felém tartott, s szeretettel üdvözölt. A Szentatyának trónus volt készítve baldachinnal az asztalion, s Ő magasabban ült és étkezett, mi pedig az asztalnál helyezkedtünk el, amely alacsonyabb volt a Szentatyáénál. Az asztalon arany tányérok, arany evőeszközök, s vagy öt csiszolt, különféle méretű pohár mindenki előtt. A Szentatya rövid imát mondott és nagyon keveset evett, nekünk azonban szervíroztak egy csuda érdekes ebédet. Bouillon után egy sós és egy édes étel következett, azután még egyszer ugyanígy, és harmadszor is sós és édes étel váltakozott; és mindegyik után más-más bor: olasz, francia és a végén magyar tokaji bor. Mindjárt a leves után a Szentatya megajándékozta Serédi kardinálist egy gyönyörű mellkereszttel és nyomban fel is vétette vele. Az ebéd meglehetős soká tartott, és a Szentatya és Serédi kardinális közben mindig egymással beszéltek. Mi álmélkodva ettünk az arany tányérokból és arany evőeszközökkel, amelyeket annak idején Napóleon elvitetett a Vatikánból, de később visszaszerezték. Én Barcza követ mellett ültem, s az ő vezetése mellett vettem részt a szokatlan elegáns és ugyanakkor meghitt ebéden. Barcza beszéd közben figyelmeztetett, hogy Rómában egy veszedelem van: a tüdőgyulladás. Azt meg ne kapjam, mert az halálos. Két-három napon át tisztelegtem a kardinálisoknál. Télikabátban voltam, mert reggel hideg volt, de délre felmelegedett, s én a kabátban megizzadtam - így a kardinálisok fíítetlen lakásában kabát nélkül a tisztelgések közben meghűltem. A harmadik nap este már lázam lett. Megvizsgált az orvos, és igen komolyan jelentette, hogy tüdőgyulladásom van. Szúrt a mellem és éreztem, hogy igen magas lázam van. Szegény jó Mutter Aniceta, a volt kétszeres általános fönöknő, egész éjjel ott térdelt az ágyam mellett és imádkozott. Egy svájci orvost hívott, aki nagyon ügyes orvos volt, az termofort tetetett a mellemre s azt mondta, hogy melegítsem ameddig csak bírom, ettől a láznak hamar vége lesz. Tényleg: egy nap alatt már szörtyögött a mellem, elkezdtem köhögni és a gyulladás megszűnt. Mikor a lázam alább szállt, azt tanácsolta az orvos, hogy menjek azonnal haza. Haza is utaztam, amilyen gyorsan csak tudtam, de idehaza még jó pár hétig igen gyenge voltam. A szentelés utáni napon fogadott magánkihallgatáson a pápa. Igen kedves és atyai jóságú volt hozzám. A magyar ügyekről nagyon jól volt informálva:- Mit csinálnak a liberális urak? - kérdezte. - A férfiak még mindig fáztak a templomtól? S mi van a sajtóval, még mindig zsidó kezekben van? 49 Pier Luigi Lorenzo Perosi. A kéziratban tévesen Peroni alakban. 47
