Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)
KEZDETEK
- Lesz. - feleltem. Aki kitűnőre felelt, egyszerű képet kapott. „A tizedik kitűnő emlékére”-felírással. Ha húsz kitűnője volt, egy szebb képre cseréltem, mely emlék volt a húszadik kitűnő emlékére. És így tovább. Akinek 20- nál több kitűnője volt, az volt a Vezérfiú és Vezérlány. Kapott egy képet „Emlékül Vezérfiamnak” fölírással, s a szentmisére vonulásnál az osztálya szélén ment és mindenre vigyázott. Milyen büszkén és boldogan mentünk végig az Andrássy úton a nagykörúti keresztez[őd]ésnél át a Terézvárosi templomba! Imakönyv még nem volt, de az éneket házinyomdával kinyomtattuk, s mindenkinek kiosztottuk. Az elemisták miséje mindig élmény volt. Kovács Kálmán káplán úr gyönyörűen beszélt a kicsinyeknek, akik teljesen betöltötték a templomot s csak úgy harsogott az énekük. Elszaladt az év, pedig nem volt könnyű, mert 6 órakor szaladtam a Lovas útról, sokszor én vágtam utat a nagy hóban. A bazilikában hallgattam szentmisét, s 3/4 8-kor a Bajnok utcában voltam. Vasárnap délután a szobám tele volt gyerekkel. Átjöttek a Városliget széléről Budára, hogy segítsenek nyomtatni az énekeket, képeket, amit csak kellett. Gábriel Antal itt pihen a székesfehérvári temetőben. Nagy hálával tartozom neki, hogy bevezetett ezekkel az ügyes fogásokkal a fegyelmezésbe, és egész közel hozta hozzám kis növendékeimet. Még ma is találkozom Remetén, vagy Makkoson13 [olyanokkal, akik] mint szent emléket őrzik a szentképeket 50 év után. Papszentelés 1901. július 13-án szentelt pappá a jó Boltizár József nagyszombati vikárius az esztergomi bazilikában a Szent István oltárnál, ahol a kassai vértanúk szobra van az óriási oltárkép alatt. Egyedül szentelt föl engem. Édesanyám és nővérem voltak egyedül a templomban. Július 16-án, Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén mondtam az első szentmisémet a királyi várkápolnában a jó Kanter Károly plébános kézvezetésével és Pokomy Emmánuel dr. hittanárom buzditó beszédje mellett. Ott volt az egész Vár, csupa ismerős, jó barát, osztálytárs. Meghatva osztottam ki primíciás áldásomat. Két hétre reá, augusztus 1-jén már beálltam szolgálatba: nyaraltatni vittem 20 szegény diákot Dömösre a Damjanich utcai kongregációból. 13 Máriaremete ill. Makkosmária.
