Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)

KEZDETEK

elmenni Pestre a Centráléba4, vagy Bécsbe a Pazmaneumba. Elégséges tanulókat kellett odaküldeni. Pedig engem is fenyegetett a veszedelem.

Ez a lelki kapcsolat a szentelés után is fennmaradt. Én hamarosan a Regnum Marianumba kerültem, ahová Ő is sokszor bejött, velünk ebédelt és sziporkázott. Nagyon szerette a szellemes vicceket és tréfákat. Ezután felkértük, hogy tartson konferencia-beszédeket nekünk, végzett növendékeinek, amit szívesen tartott. Ebből lettek a férfiak konferencia-beszédei az egyetemi templomban. Mikor a Regnum Marianum Egyesület 1903-ban megalakult, egy pár atya fölment Hozzá Esztergomba és fölkérte, hogy legyen a főnök, jöjjön le Pestre és álljon a papság élére. Tréfára fogta a dolgot:- Mi? ebrii sunt et musto pleni!5 - mondta nagy kacagva. Múltak az évek, kinevezték egyetemi tanárnak, s most O jött lakást keresni. A Regnum Marianum házfönöke lett és maradt egyetemi tanársága alatt6.

A másik, akinek igen sokat köszönök papi életemben, kedves, aranyszívű prefektusom volt gimnazista koromban. Majláth Gusztáv Károly gróf, a későbbi erdélyi püspök. Mint hetedikes gimnazista kerültem keze alá. Csodálatos jósággal, kifogyhatatlan szeretettel nevelt minket. Kimondhatatlanul szerettük ezt a csupa jóság és csupa szív embert. Közben erdélyi püspök lett és meghívott magához Gyulafehérvárra. Lementem látogatóba, s ettől kezdve életem egybeforrt a jó püspök úrral. Szorosabb viszonyba akkor kerültem vele, mikor 1904-ben súlyos tüdővérzést kaptam, s az orvosok elküldték Pestről. Ő finanszírozta utamat Meránba, majd Sterzingbe, a Brenner-hágón az Achensee-re, a Kreuzhofba, Jankovich gróíhéhoz és végül Weitwörth-be Auersperg hercegékhez Hofkaplannak7. Mikor a rákövetkező tavasszal mellhártya-gyulladást kaptam, levitt magához és két telet Gyulafehérvárott töltöttem. Ez a két tél valóságos lelkigyakorlat volt. Látni egy jóságos embert őrlődni meg nem értő, idegen gondolkodású és rosszindulatú emberek között, s mindenkihez jónak, kedvesnek lenni - nem egyszerű dolog. Engem „tekergő magyarnak”, a püspök urat „Vácon felülinek” nevezték el, s ha nem volt itthon, összeálltak a székelyek és csepülték a magyart. Náluk a székelyeknél kezdődött az ember. Nagyon rosszul éreztem magam, de a püspök nem engedett el. A nyáron elvitt magával Bad Reichenhallba a Kreuzhofba, ahol teljesen kikúráltatott. S ettől kezdve 1917- ig minden évben Reichenhallba kísértem a püspök atyát, s ott pihentem ki az év fáradalmait. A nyári pihenőt egy-egy szép utazás fejezte be: a kölni Eucharisztikus kongresszusra, Ohemmergauba a Passió-játékokra, a bécsi

4 Központi Szeminárium.

5 Engem? Megittasodtunk és elteltünk édes borral! - latin, vö.: ApCsel. 2.13.

6 1904-1905.

7 Udvari káplán - német.

12