Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)
ÉVRŐL-ÉVRE
vasárnap délelőtti és délutáni bérmálást kellett bevezetni. Szabó Imre püspök úr volt szíves segíteni, mert én szívrohammal kórházba kerültem. A demokráciához éppen nem illő trükkel akadályozta a hittanra jelentkezést a párt. A püspöki kar kérésére az AEH megígérte, hogy idejében közölni fogja a beíratás dátumát. A párt nem tette meg. Csak két nappal a beiratás előtt jelent meg az újságban egy hír. A jelentkezés módozata hivatalos titok volt. Az AEH az utolsó percben értesítette az egri érseket s az körsürgönnyel adta tudtul, hogy egy szülőnek kell megjelennie a beíratásnál és egy nyilatkozatot kell bemutatni, melyet mindkét szülő írjon alá. Ezenfelül még hármas és ötös szűrőbizottságok gyötörték a szülőket, halogatva a beírást, hogy húzzák az időt. Annyi botrány és a szülők részéről annyi panasz volt, hogy az ÁEH a püspöki kar közbelépésére új beíratást rendelt el augusztus 24-re, hogy a kimaradtak beiratkozhassanak. Most azután munkába állt a párt. A legpiszkosabb jelzőkkel illeték a papokat s „felvilágosították” a szülőket, mekkora kár származik a beíratásból. A fehérvári vasútvidéki iskolánál az állomásfonök küldött ki vasutasokat, máshol a Vendéglátóipar, a textilipar küldött dísztagokat az agitáció végzésére, akik a legbrutálisabb módon agitáltak a párt nevében. A kint várakozók pedig hallották, amint telefonáltak itt is, ott is a pártközpontba, hogy küldjenek még segítséget, mert akkora a tömeg, és nem bírnak velük. A segéderőkhöz méltóan viselkedtek az igazgatók és a beosztott pedagógusok. Volt olyan hely, ahol egész délelőtt a szülői nyilatkozat szövegén ment a vita, és senkit sem írtak be. Csákvárott például a 60%-ban jelentkezőket az igazgató csak 15%-nak írta be. Az AEH a panaszt egy tessék-lássék vizsgálattal lezárta, és ezzel az ügyet elintézettnek vette a demokrácia nagy szégyenére. Az őszi Gazdasági Tanácsülés szomorúan állapította meg, hogy az idén először került deficitbe a rendelkezési keret. Az Alapítványi Hivatal nem tudta fizetni a szemináriumot, a központi intézményeket és a kongruát. A Tanács az október 14-én tartott gyűlésen kezébe vette az ügyet és rendet teremtett. A rendes és pontos egyházközségeknek prémiumot adott, az 1000,- forintnál nagyobb összeggel tartozó egyházközségeknek gondnokság alá helyezését javasolta, az meg is történt. Az esperesi konferencia magáévá tette a javaslatot, a közel 200.000,- forintos kintlevőséget behajtotta. Szomorú eset fejezte be az évet. Debreczenyi Sixtust Egerben egy pártautó részeg sofőrje egy másik biciklistával együtt elütötte és ő a helyszínen szörnyethalt. Előzőleg Nagykarácsonypusztán volt lelkész, ahol nagyon ügyesen gazdálkodott és sok szegény emberen segített. Mert szálka volt a párt szemében, egynéhány felbérelt legénnyel elverették. Azóta Egerben volt templomigazgató. A párt félt a felháborodástól, a nép haragjától, ezért rendőrautón Székesfehérvárra hozatta „itt kívánta eltemetni a család” aposztrofálással. De a családtagok voltak a legjobban meglepetve, amikor Egerbe 119
