Mózessy Gergely (szerk.): Shvoy Lajos: Önéletrajz - Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből 1. (Székesfehérvár, 2002)
ÉVRŐL-ÉVRE
Évről-évre Még Sopronban jelent meg egy nagy plakát [1945.] március 15-én, amelyet az Ideiglenes Nemzeti Kormány adott ki mint rendeletet „a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földművesnép földhöz juttatásáról”. E rendelet szerint teljes egészében igénybe kell venni 1000 kát holdat meghaladó minden mezőgazdasági földbirtokot, továbbá terjedelmükre való tekintet nélkül a törvényhatóságok, községek és egyházak birtokait. Az 50.§. biztosítja, hogy „amennyiben az elkobzott vagy megváltott birtok egy része kegyúri jog alapján, vagy mint egyházi javadalmi birtok egyházi célokat szolgál, úgy erre a célra az egyházi főhatóság földingatlant igényelhet” - de ebből nem lett semmi sem. Mire hazaértem, az Ősi cirka 2600 hold, a sárkeresztúri 2400 hold, a tési 2500 hold erdőbirtok és a nyírádi 2400 hold birtok felosztásra került. A termését szétkapkodták „honi kozákok”, az állatokat pedig a cselédség „gondviselésébe vette”. Nem sokára rá, hogy hazakerültem, a képviselőház a 15.§. alapján mint „a németellenes harcban kimagasló érdemeket szerzett" állampolgárnak 200 holdat adományozott. Ezt a földet Nagyvenyim mellett ki is mérték, de egy „néphatározattal” az ottani földigénylők lefoglalták és el is vették. Ez a kimagasló érdem az volt, hogy Mindszenty - akkori veszprémi püspök - vezetésével egy memorandumot dolgoztunk ki az öcsém bevonásával, amelyben azt kértük, hogy a magyar hadsereg vonuljon vissza és védje a Dunántúlt, és az ott összehajtott rengeteg állatot. A memorandumot magam vittem fel Szálasihoz, és leadtam sok nehézség után Szőllősi miniszterelnöknek, aki elolvasván azt éktelen dühös lett. De menjünk időrendben. Foglaljuk össze évről-évre a történteket. 1945- 1946 Romegyházmegye lettünk. Legfőbb gond a romok eltakarítása volt. 1946- ban lassan magukhoz térnek az egyházközségek. A romok eltakarításában az iljúság vezet. Mindenütt ott vannak, ahol dolgozni kell. De a lelkieket sem hagyják el. A férfi ifjúság csoportjának bodajki zarándoklata még az ellenőrző orosz tiszt ajkára is a meghatott elismerés szavait adta. A perkátai, vértesacsai, lovasberényi, bodajki, adonyi legénynapokon a környék lakói tartottak toborzó gyűléseket. A leányok Szigetmonostoron, Velencén, Ercsiben, Szabadbattyánban, Sárosdon, Alapon, Máriaremetén [és] Bodajkon rendeztek zarándoklatot, melyeken több ezer szülő kísérte körmenetben a leányokat. Székesfehérvár, Mór, Csákvár, Ercsi menyaszszonyiskolát, Lovasberény, Csákvár, Dunapentele, Alap, Bodajk vezetőtanfolyamot rendez. Az események reakciójaként 1948 elején Székesfehérvárott 101
