Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 9. szám - Füzi László: „nála mindig volt méreg” (Az öngyilkosság Németh László világában)

79----Első tanulmányomban kútnak neveztem az írót. A kút bukja a vizet – ő nem tehet róla, hogy a nép, a politika iszik-e belőle, vagy belepiszkít. Ma inkább a görög jóshelyek területenkívüliségét kérném a számára. Kérdést tehettek fel neki – s ő szíve istenére hallgatva – az emberek számára felel, de csak ahogy az Isten sugallja, s ahogy az emberek még elviselhetik.27

Az öngyilkosság Németh Vásárhelyen írt Égető Eszter című regényében is feltűnik. Méhes Zoltán, Németh alteregója gyakorlatilag ugyanazokkal a szavakkal kér egy grammnyi mérget, mint amelyekkel Németh is tette azt, a por a regény szövege szerint zselatinkapszulába került, s Méhes Zoltán ezzel követett el öngyilkosságot. A regénynek ez az el nem hanyagolható mozzanata azonban nem szerepelt az Égető Eszter első, 1956-ban megjelent kiadásában, csak 1965-ben, az ötödik kiadásban került a helyére. Nem tudom nem idézni Domokos Mátyást: „A »művészi önarcképnek bedobott« Méhes Zoltán sorsa ily módon csak a papiroson, a regény világában ért véget az öngyilkossággal; de ott is csak az Égető Eszter ötödik kiadásában, mert a kézirat lektora (Király István) a regénnyel kapcsolatos elragadtatásának a hangoztatása mellett a kiadás feltételéül szabta, hogy Méhesnek életben kell maradnia, s ezt bolsevik nyíltsággal az író tudomására is hozta, azzal a jezsuita indoklással, hogy amennyiben Méhes öngyilkos lesz, írójának később nem lesz módja továbbírni a regényt...”28 Egyébként nem ez volt az első eset, hogy Király István beleavatkozott egy Németh László-mű kiadásába. Király még 1953 tavaszán érdeklődött a Galilei kapcsán, Németh a dráma szövegét a Sztálin halála után bekövetkezett változások hatására küldte el neki. Királynak feltehetően nem tetszett a dráma, azaz problematikusnak ítélte a darabot, ezért csak rövid mondattal köszönte meg, jelezve, hogy szeptemberben közli, aztán hosszas teoretikus, ha a politika számára nem lenne foglalt a kifejezés, azt mondanám, ideologikus fejtegetésbe kezdett a kétféle konfliktus, kétféle megoldás, kétfajta alapeszme keveréséről, s arról, hogy ezek a műben miképpen oltják ki egymást. Ezt követően a kézirat sorsa iránt érdeklődő Németh Ellától megkérdezte, Németh nem önmagáról írta-e a drámát, ennek kapcsán született meg Németh László ingerült és kioktató levele: Egyre kérlek: képzeld el, hogy múlt századi irodalmunk egyik művét: a Toldi szerelmét, a Bánk bánt, vagy akár a Csongor és Tündét, a János vitézt nem ismernék, s én benyújtanám – nézz szívedbe –, egy-két hét alatt nem jönnél-e, ▼

27 Németh László: Személyes ügyben (Cikkfogalmazványok és naplótöredékek). In: Németh László: Életmű szilánkokban, II. Magvető és Szépirodalmi Könyvkiadó, 1989, 149–172., idézett részek: 154., 159.

28 Domokos Mátyás: Mi (nem) lett volna, ha... i. h.: 71.; Az Égető Eszter című regény megjelentetésének körülményeivel részletesen foglalkozik: Tóbiás Áron: Az Égető Eszter kiadásának históriája, Tiszatáj, 1997. november, 70–75.