Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 9. szám - Milbacher Róbert: A Bánk bán-olvasás viszontagságairól

67

ban Katona a nőkkel szembeni negatív sztereotípiákat (pl. azért sírnak, mert kelletik magukat, tartja Melindával kapcsolatban Biberach és Gertrudis maga is) is a valóság józan megítélésének akadályaként értelmezi. Peturnak nem csak az a baja Gertrudissal, hogy meráni, hanem az is, hogy nő:

PETUR

Görög, gubás, bojér, olasz, német, zsidó,

nekem – mihelyst fejét

a korona díszesíti – mindegy az,

mert szent előttem a királyom; és az

asszonyt becsűlöm – ah, de mégis annak

én engedelmeskedni nem tudok.

De Biberach hideg cinizmusa sem vezet sehová, hiába próbál racionálisan, minden érzelem kizárásával, józanul gondolkodni, végső soron maga is észbeli rajoskodása áldozatául esik.

A Bánk bán tehát több szinten és több nézőpontból is azt mutatja meg, hogy amikor a rend felbomlik (a törvényt szimbolizáló király távolléte ezt fejezi ki), az egyes szereplők a bennük dúló érzelmi viharok áldozatává válnak, ami aztán olyan uralhatatlan folyamatokat indít el, amelynek az ártatlanok (Melinda, Tiborc stb.) esnek áldozatul.

Katona a felvilágosodás gyermekeként a józan észtől várta az ember és a társadalom harmóniájának megteremtését és fönntartását, ám a romantika határán élve tudta, hogy az embert eluraló szenvedély sokkal erősebb, mint hogy a ráció azt képes legyen kiegyensúlyozni. A Bánk bán ebben az értelemben korszakos alkotás, hiszen éppen olyan átmenetei időszakban született, amikor nagy váltás történt az emberi gondolkodásban: rájöttek, hogy a józan ész nem képes kordában tartani az emberben minden értelem ellenére ott élő irracionalitást.