Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 9. szám - A 90 éves Ilia Mihály köszöntése - Bíró-Balogh Tamás: „Óda ez a könyv Ilia Mihálynak” (Ilia Mihály, Kormos István és Veress Miklós első kötete)
58 Levelezésük ismert darabjai ezekről árulkodnak. Jelen dolgozat szempontjából kiemelendő közülük egy, Kormos 1972. május 21-én írt levele, melyet így kezdett: „Kedves Miskám, köszönöm a lapot és a levelet; meglepett, hogy az újvidékiek észrevették a kötetemet, mivel őket egészen más költészet izgatja. Okos is Danyi Magdolna írása, de persze strukturalista módszerekkel csak az igazság egyik felét lehet látni, azaz csak a nyelvet vizsgálja, s mint nyelvi eredményt nézi verseimet. Abban nincs igaza, hogy 1945–1960 közé egyenlőség-jelet rak, mert ez több korszak költészetünkben, még az enyémben is. Mindenesetre irok neki, megköszönve figyelmét.” Danyi Magdolna „okos” írása Kormos Úttalan út című versének elemzése; a vers – bár 1947-ben született – Kormos Szegény Yorick című kötetében található (42.). Az értelmezés az Új Symposion 1972. márciusi számában jelent meg.42 Kormos vagy tényleg meglepődött, vagy csak az Új Symposion-szerkesztőség és a Kormos-költészet közti nézetbeli különbséget hangsúlyozta ezzel, pedig legalább két lehetséges narratíva elképzelhető, amiért az „újvidékiek” elemzésre méltónak találták a Szegény Yorick versét (nyilvánvalóan az egész kötet ismerete után): egyrészt nyilvánvalóan olvashatták Ilia írását a Népszabadságban (vagy éppen a Tiszatájban Kiss Ferencét), de ennél is valószínűbb, hogy a határon túli magyar irodalom szereplőivel is kapcsolatban álló Ilia Mihály közvetlenül hívta föl rá figyelmüket. Mert Ilia tanárként is, szerkesztőként is, valamint „igen széleskörű és kiterjedt levelezésével, személyes jelenlétével, mindenre és mindenkire kiterjedő segítő figyelmével [...] befolyásolni tudta a magyar szellemi életet. Látszólag csupán levelezett, érdeklődött s kérdésekre válaszolt; könyveket, folyóiratokat adott kézbe; magánügyeket intézett vagy kéziratokat közvetített szerzők és folyóiratok között.”43 Az pedig nyilvánvaló, hogy Kormos figyelmét szintén ő hívta föl Danyi Magdolna cikkére, vélhetően el is küldte neki. Ilia Mihály 1974 végén, mivel munkáját ellehetetlenítették, lemondott a Tiszatáj főszerkesztői posztjáról, de kapcsolata Kormossal természetesen később is megmaradt. Ennek egyik tréfás epizódja volt a kadarka/rizling ügy. Kormos a Jelenkor 1976. októberi számában – egy Bertha Bulcsúnak adott interjúban – megemlítette Ilia Mihályt is. Mondatai állásfoglalás is a kényszerűen leköszönt volt főszerkesztő mellett: „És csak miatta mentem mindig Szegedre. Ő szerkesztette a legjobb lapot, ami az utolsó tíz évben megjelent; a Tiszatájból remek lapot faragott, csodákra volt képes. Nemcsak a teljes magyar irodalmat aktivizálta, beleértve a legfiatalabb erdélyi költőket is, hanem a szomszéd népek és ▼ 42 Danyi Magdolna: „kocson kisefa”. Az értelmetlenül szépről és a szépség értelmetlenségéről. Verselemzés. Új Symposion, 1972. márc. 166–167. 43 Lengyel András: Egy irodalom szervező pályaíve. Vázlat-féle Ilia Mihályról. Forrás, 1993. szept. 54–84.
