Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 9. szám - A 90 éves Ilia Mihály köszöntése - Bíró-Balogh Tamás: „Óda ez a könyv Ilia Mihálynak” (Ilia Mihály, Kormos István és Veress Miklós első kötete)
54 sodródhattunk bármily viharokba, tudtuk bennünk milyen sebek fájnak. Ölel / barátod / Miklós / 1972. / márc. / 25. Ilia, aki a kötet megszületésének minden fázisánál jelen volt, természetesen már a megjelenés előtt ismerte a könyv anyagát, így előre is tudott dolgozni: a Könyvvilág havi szakfolyóirat április elején, még a kötet hivatalos megjelenése előtt cikket közölt róla.34 A Bemutatjuk Veress Miklóst című írás kettős funkciójú: egyrészt megtalálható benne az elsőkötetes költő szó szerinti bemutatása: életrajzi adatokkal, iskolákkal, munkahellyel, pályaképpel stb., másrészt rögtön kritikát is ad a kötetről. Ilia meglátása szerint több téma köré csoportosulnak a versek; „a szülőföld és a szellemi fölnevelő táj, a befogadó város (Szeged) harmóniára tör élményeiben, de a dilemmák sem ritkák”, ugyanakkor – mivel Veress pályáját „megzavarta egy állandóan föllobbanó betegség, fokozott érzékenységét táplálta és feszült rettegésben tartotta a kialakuló költői alkatot” –, a kötet „legátfogóbb témája ennek a személyes küzdelemnek kiírása a versekben, úgy, hogy a legszemélyesebb ügy is közüggyé válik: teljes, szép életre való vágy, jog kikövetelése az élettől”. Egy másik fontos téma „a gyermekkor élményeinek számbavétele a férfikor küszöbén”, és kiemelten fontos Weöres, Babits, Paul Klee, Kondor Béla, Tamási Áron és Ady megidézése. A költői nyelvről elmondja, hogy Veress „lírája sokszor szomorúságtól felhőzött, de a játék egy-egy jól sikerült rím vagy sor lehetőségére fölébred benne, s akkor négy sorban élesen csillog a vers”, és „költői nyelvét erős látomásossága is befolyásolja: sok a kép, a jól megkonstruált költői kép, érzékletes a nyelv, s bár írásjelet alig látunk a kötetben, jellegzetes költői tulajdonsága a formai szigorúság”. Ezután pedig sorjáztak a könyvről a recenziók: április 7-én Falus Róbert a Népszabadságban, 9-én Papp Zoltán a Csongrád Megyei Hírlapban, 16-án Vörös László a Délmagyarországban, 25-én Tarnai László a Petőfi Népében, május 6-án Pintér Lajos az Élet és Irodalomban – majd ezután a havi folyóiratokban jöttek a hosszabb kritikák. A költővé avatás megtörtént. Ebben az ünnepi helyzetben Veress még egy verset írt, a Kormos Istvánnak adott/küldött példányba; ezt a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi.35 Az ajánlás és mindent köszönő, Kormost méltató alkalmi vers így szól: Kormos Pistának / a megjelenés örömével s alkalmi rigmusával ▼ 34 Ilia Mihály: Bemutatjuk Veress Miklóst. Könyvvilág, 1972. ápr. 8–9. 35 PIM B 60.741.
