Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 1. szám - Varga Réka: Determinált példázatok (A halál kilovagolt Perzsiából a középkori látomásos irodalmak párhuzamában)
76 Jozafát királyfi álma ráadásul VII. század első feléből származik, és egy Buddháról szóló indiai iratnak a keresztény szellemű átdolgozásán alapszik. A legenda távoli Keletről óperzsa közvetítéssel jutott el a palesztinai Szent Száva-kolostorig, és innen terjedt el a keleti és a nyugati irodalomban, tehát keleti, óperzsa gyökerekkel rendelkezik.26 A halott perzsa város, mintha pont ennek az isteni városnak a jelenben hagyott romjait jelölné, melyben a férfi reménytelenül keresi a feleségét Á.-t, mint az egyetlen személyt, aki pillanatnyilag kiszakíthatja a látomásaiból. Míg Tar Lőrinc és Krizsafián György számára a víziókból kiszabadító kulcs egy jelmondatban Istenem könyörülj meg rajtam, bűnösön, manifesztálódik, addig a Perzsia elbeszélője számára eféle egérutaknak csak a lehetősége merül fel, Á. és az Anticol formájában. Á.-t azonban nem találja a halott perzsa város falai között, az Anticol pedig megfosztja a kinyilatkoztatást egyedül lehetővé tévő alkoholmámoros állapottól, magyarán, valódi megváltás nincs számára. Benne marad tehát a kifeszített jelen idejű pokolban, ami egy metaforikus síkon azonosítható a fiú személyes poklának leírásával. A fiú fűtőként dolgozik: „egy hosszú vasrúddal izzó salaklepény alá nyúl, megemeli és kaparóvassal a betonra húzza ki az izzó salakdarabokat. Arcáról ömlik a veríték, ugyanakkor jeges huzatban áll, mert a salakozásnál keletkező mérgező gázokat ki kell szellőztetnie.”27 Hasonlóképpen megjelenik az a jéghideg és tűzforró közötti ambivalens érzéki tapasztalat, amit a Krizsafián György által látott lelkek a jeges-tüzes purgatóriumban tapasztalnak: „Látta, hogy számtalan lélek van a tűzben és ott rendkívüli módon szenved, a tűz és a jéghideg víz anyagszerű büntetésén.”28 Csakhogy a fiú pokla az maga a földi pokol, nem valamiféle megfoghatatlan, metafizikus tér. Ez a purgatórium nem ígér feloldozást, nincs szabadulás, még a paradicsom is csak a romos város formájában mutatja meg magát, ahonnan szabadulni éppoly képtelenség. Nehéz tehát Hajnóczy Perzsiáját hagyományos példázattá olvasnunk, még ha a pokolra szállás aktusa be is azonosítható. Habár az utóbbi nem tét nélküli, ez az ára annak, hogy az írás terepévé váljon a rettenetes üres, fehér papír, még sincs a műben olyan tanítás, amely lehetőséget kínál a megváltásra. Példázat csupán abból a szempontból lehet, hogy felmutatja korának ellehetetlenült életterét; a Kádárkor marginalizált kisemberének determinált példázatává válik. ▼ 26 Katona Lajos, i. m. 451. 27 Hajnóczy Péter, i. m. 189. 28 Tar Lőrinc pokoljárása. Középkori magyar víziók = Krizsafián György látomásai. Magyar ritkaságok, szerk. Bella György, V. Kovács Sándor, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1985, 28.