Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)

2024 / 7-8. szám - Max Aub Francisco Franco halálának igaz története (Láng Zoltán fordítása)

58

Guerrero Galván, Siqueiros, néha Diego Rivera, irodalomról beszélnek, a spanyol polgárháborúról, művészetről; egymásról, nem túl hízelgően. Színházról, politikáról, utazásokról; híreket osztanak meg a távollevőkről. Folyóiratokról tárgyalnak, sajátjukról és másokéról. Moziról.

Mexikóban az éjszaka nem alkalmas kávézásra, de kedvez a szerelemnek. Nők járkálnak ki-be, s vetnek lapos oldalpillantásokat, stricik, buzik. Néhány fáradt hivatalnok, egy csomó vidéki, aki emlékezetessé tenné azt, ami történt, és ami még történni fog vele, mielőtt egy közeli szállodában meghúzná magát.. Két-három tisztviselő, akit megviseltek a túlórák.

Az utcalányok tájékoztatják egymás friss pletykáiról, ügyelve arra – mintha nem lenne fölösleges –, hogy szakmájuk kockázatait elhallgassák.

Fél tízkor leengedik a vasrolókat. Tízkor, miután két kalácskát megmártogat a tejeskávéjában, lassacskán aludni tér. 1939 közepén minden megváltozott: megérkeztek a spanyol menekültek.

II.

Mindenekelőtt a hangnem változott meg: régebben általában senki sem emelte fel a hangját, és a vendégek türelme a felszolgálás ritmusához igazodott. A menekültek, akik reggeltől estig megtöltik a kávéházat, és látszólag semmi egyéb dolguk, fülsértően zajosak: hevesen tapsolva hívják a „pincért”, pisszegnek, harsányan hallóznak, tiltakoznak, erőszakosan kiabálnak, hangosan bonyolítják végeláthatatlan vitáikat, átkozódnak, helyi fülnek nyilvános helyen sértő szavakat használnak. Nacho első gondolata az volt, hogy visszamegy Guadalajarába, de felülkerekedett a szakma iránti ragaszkodása, a közeli szállás, a kényelem, meg az, hogy a tulajdonos megbecsülte (aki örvendett a növekvő fogyasztásnak, három évvel később nyereséggel túl is adott az üzleten). Azonban a váratlan és heves változás rossz szájízt hagyott maga után, és nem is múlt el soha. Az idegenek exodusát úgy élte meg, mintha egy megszálló hadsereg érkezett volna.

Az újonnan érkezőknek, mivel semmibe vették az amerikai valóságot, sejtelmük sem volt a spanyolok iránti ösztönös gyűlöletről, amely a mélyből tört fel még a függetlenségi háborúk, a reformidőszak és a forradalom idejéből. Beszűkült nacionalizmusukkal kultúrájuk hatásait jótéteménynek, és nem rombolásnak tekintették. Önteltségükben egy idegen világ nyereségeként szemlélték, ha spanyol hatásra ismertek, és azt sajátjuknak tekintették. Még az egyházak sem okoztak soha ekkora elfogultságot a fejekben; ráadásul ezeknek az embereknek a többsége antiklerikális volt.

A kezdeti években a legolvasottabb, a Franco-párti sajtó, igyekezett besározni őket; miközben a hatalmon lévő forradalmárok, akik értelemszerűen spanyolel-