Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 7-8. szám - Max Aub Francisco Franco halálának igaz története (Láng Zoltán fordítása)
54 Max Aub Francisco Franco halálának igaz története Ignacio Jurado Martínez 1918. augusztus 8-án született Sonora állam Arizpe községének El Cómichi nevű falujában. Három évvel később családja a Nayarit állam Rosamorada községéhez tartozó Paso Real de Bejuco melletti tanyavilágban telepedett le. Amikor az apja egy semmitmondó vitában végzetes összetűzésbe keveredett, megözvegyült anyja az öt gyerekkel a jalisco-i Yahualica városkába költözött. Ignacio nyolcéves korában Guadalajarába ment, cipőpucoló lett, mígnem tizenöt évesen felfedezte valódi hivatását, és pincérnek állt. Öt évre rá a Köztársaság fővárosában, egy Május 5. utcai kávéházban kezdett felszolgálni. Maga hova való? Guadalajarai. A kávéházi pincér szolgáltatást nyújt, de nem szolga; függősége nem rabszolgaság; lehetősége nyílik arra, hogy mások ízlését befolyásolja; mindenes, nem lakáj; asztalnokmester, pohárnok, nem inas; pincér, nem cseléd; ugyanakkor a függetlenségre még csak nem is vágyik. Egy pincérnek egyénisége van, amely az évek során megszilárdul, ha állandó törzsvendégei vannak, és ez utóbbiak jobban alkalmazkodnak a házirendhez, mint a pincér maga. Csak a fodrászt lehet hozzá hasonlítani, bár segítségnyújtásban nem ér a nyomába. A hivatásos pincér mindenféle joggal és ismerettel rendelkezik. Nacho az Español kávéházban valóságos intézménnyé vált. Lemondott heti szabadnapjáról, mert semmit sem szeretett annyira, mint a konyháról az asztalaihoz menni – nyolc volt a helyiség végében –, hogy elcsípjen valamit a beszélgetésekből, néha bele is szólt, ha megtehette. Örömöt érzett, amikor a tárgyakkal közvetlen kapcsolatba került: a márványnyal, amely oly kemény, oly finom, oly sima, oly síkos a nedves törlőrongy alatt; az enyhén vizes üvegpoharakkal; a fehéren csillogó porceláncsészékkel és -tányérokkal; a nagy alumínium kávéfőzők ében-, később bakelitfogantyújával. A tisztaság, a ragyogás, a kő csillogása a portörlővel végzett élénk, körkörös mozdulatok nyomán. (Nem szedi le az asztalt; ez Lupének, a „szőkének” a dolga; tudni kell, ki hova tartozik. A tekintetével utasít, kevés szóval, kézmozdulattal.) Figyelmesen önti a kávét meg a tejet, vastag sugárban, amelyet a pohár vagy a csésze peremének szintje előtt hirtelen megtör olyan mozdulattal, amelyből kitűnik, milyen alaposan ismeri a szakmát. – Fele-fele? – Elég lesz? Bosszantotta a presszókávé bevezetése, mert készen jön ki a gépből.
