Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 1. szám - Varga Réka: Determinált példázatok (A halál kilovagolt Perzsiából a középkori látomásos irodalmak párhuzamában)
74 módon olyan hangot ád, mint aki trombitájába fúj belé, akkor egyegy zarándok halálát jelenti azzal.16 A kelta mitológiából származó Cornu madár tehát a halál hírnöke. Hajnóczynál ennek a fenti idézetnek megfeleltethető a következő rész: „Ovális, arányos, szép női arc volt: kissé csücsörített ajkakon vérpiros cseresznye, nyugodt, zöld szárral és a cseresznyeszemen egy foszlott tollazatú, rothadó húsú papagáj ült.”17 A rothadó húsú papagáj, a Cornuhoz hasonlóan, az elmúlás vészjós manifesztációjaként ül a vérvörös cseresznyeszemen. A madár alakja egy további helyen felbukkan a Perzsiában, Krisztina anyjának pillantásában fedezi fel az elbeszélő: „Közben a fehérre mázolt vaságyat nézte, hogy ne kelljen Krisztina édesanyjának fürkésző madárszemébe néznie.”18 Itt a madár pillantása a Cornuénak halálhozásával szemben az önmagával történő, kényszerű szembesülést hordozza magában. Az akasztás, mint pokolbeli büntetésforma gyakori a látomásos irodalmakban. Krizsafián Györgynél például: Látott még ott kötelekre vagy tüzes kígyózsinórra felfüggesztett lelkeket is. Ez a zsinór élő kígyóból volt, amelyek tulajdonképpen forró, tüzes kígyók alakját öltött ördögök voltak.19 Ezenkívül természetesen a Pokol büntetései rendkívül színes palettát mutatnak, az élve felfalt lelkek, a testek megcsonkítása, átszúrása, elégetése visszatérő elemei ezeknek a leírásoknak. A perzsia rémképeiben hasonló borzalmak jelentkeznek, az akasztott, lefejezett, égve elégő emberalakok egyaránt megjelennek. Ráadásul azoknál a leírásoknál, amelyek szociofotók ekphrasisai: „A nő mögött egy fölakasztott, meztelen testű fiatal bangkoki férfi volt látható; halott volt már, arca felismerhetetlenné vagdosva, hasán és mellkasán is késvágások nyomai látszottak; félig nyitott szájába egy kéz tornacipőt lökött; ami a kezet illeti, férfikéz volt, csak az alkar látszott: a csuklón acél pátos digitális óra.”20 Ezeket a kisregény „fiú” szereplője tudatosan gyűjtögeti, mintegy kapcsolódási pontot keresve a könyörtelen valósághoz. „Mert a fiú többek között félt az éjszakától és a haláltól; talán ez volt az ok, hogy ezeket a képeket akkor otthon, az albérleti szobájában tartotta, mint aki ilyen módon akar megszabadulni a félelmeitől, szembenézni velük, tudomásul véve azt: ilyen dolgok is megtörténnek a világon.”21 ▼ 16 Tar Lőrinc pokoljárása. Középkori magyar víziók = Tar Lőrinc pokoljárása. Magyar ritkaságok, szerk. Bella György, V. Kovács Sándor, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1985, 131. 17 Hajnóczy Péter, Hajnóczy Péter összes művei = Uő., A halál kilovagolt Perzsiából, szerk. Mátis Lívia és Reményi József Tamás, Osiris Kiadó, Budapest, 2007, 190. 18 Uo. 197. 19 Tar Lőrinc pokoljárása. Középkori magyar víziók = Krizsafián György látomásai. Magyar ritkaságok, szerk. Bella György, V. Kovács Sándor, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1985, 106. 20 Hajnóczy Péter, i. m., 206. 21 Uo., 185.
