Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 7-8. szám - José Carlos Carmona A csokoládé íze (Futó Andrea fordítása)
48 és könyörtelenül meg is hódította. Ezzel végleg elszakította az apjától, Trapolyi Györgytől, Svájctól, a zenétől és Adrian Troadectől. Adrian Troadec ezt a játszmát már jóval korábban elveszítette, mint ahogyan feltételezte. 17 Adrian Troadec tudta, hogy egy amerikai repülőtiszt olykor meglátogatja a lányt, együtt sétálgatnak és hangversenyekre járnak. Azonban arról is tudomása volt, hogy az amerikai sokszor elmegy, és úgy eltűnik hónapokra Lausanne-ból, hogy még csak életjelet sem ad magáról. Ez az új helyzet azonban egyáltalán nem tántorította el a tervétől. Ugyanakkor tisztában volt azzal is, hogy mostantól gyorsabban kell cselekednie. Akárcsak az időre játszott villámsakkjátszmákban. Adrian Troadec élete az utóbbi években abból állt, hogy csak sakkozott, és sorozatban nyerte a játszmákat és a versenyeket. Úgy vélte, ez nem lehet az életcélja. Biztos jövőt kell teremtenie saját maga és leendő családja számára. Adrian Troadec makacsul ragaszkodott korábbi ötletéhez: a csokoládébonbonokhoz. Bérelt egy helyiséget közel a Konzervatóriumhoz, Genfbe utazott, és szerződéseket kötött, hogy majdani kis üzletében állandó jelleggel forgalmazhasson bonbonokat. 1927. augusztus 30-án Petit Chocolat Troadec névvel megnyitotta csokoládéboltját. Adrian Troadec ekkor még mindig csak 23 éves volt, míg Trapolyi Alma 21. Bécs egy része porig égett ebben az évben a szocialista kormány hívei és a nácik összetűzését követő zavargásokban amiatt, hogy Hitler Ausztriát Németországhoz akarta csatolni. Alma számára az 1927–1928-as zenei évad volt az utolsó, amit Lausanne-ban tölthetett. 18 Ahogyan arra Adrian Troadec számított, Trapolyi Alma hamar felfedezte a Petit Chocolat Troadec névre keresztelt kis üzletet, amikor egyik hangversenye után sietős, katonás léptekkel haladt a szokásos pékség felé. Trapolyi Alma észrevette a zöld levelekkel díszített és ezüsttálcákkal telepakolt kirakatot, mely különféle apró csokoládédrazsékat kínált. Mivel a csodás látványnak nem tudott ellenállni, a következő pillanatban már a boltban is találta magát. Amikor a pult mögött megpillantotta Adrian Troadecet, ösztönösen elmosolyodott. Adrian szemei ragyogtak a boldogságtól, Alma pedig még mindig mosolygott. A vezércsel bevált. Trapolyi Alma felszabadultan és örömmel beszélgetett vele, feszültségek és gátlások nélkül, semmi sem emlékeztetett a köztük korábban meglévő kellemetlenségekre. Adrian Troadec viszont úgy érezte, hogy a lány csupán a barátjának tekinti. Egy barátnak a sok közül.
