Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-4. szám)
2024 / 1. szám - Füzi László: Mélypontok, ütközések (Németh László – 1956 után)
66 hogy gyakorlatilag a Tanu című folyóiratának lezárása, azaz 1937 óta mondhatjuk, állandósuló ideiglenesség vette körül, egyik helyről a másikra ment, a háború alatt bujkálásra is kényszerült, történetesen éppen Illyéssel együtt, megélte a történelem változásait, a megbélyegzéseket, közben írt, tanított, fontos művei születtek ekkor, csupán az Iszonyra és az Égető Eszterre utalok itt, az ötvenes években a fordítások következtek, közben, mint Hódmezővásárhelyen, világot teremtett maga köré – volt tehát alapja és oka a kimerültségnek. Így Németh üldözöttségtudata, betegsége, a támadásokkal szembeni sérülékenysége is magyarázhatja a változást, de csak annyiban, hogy ezt a tényezőt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Ahogy azt sem, hogy az akkor egyik legismertebb és hatalmas olvasói táborral bíró író pozícióját is szerette volna megőrizni. Mindezek mellett mégis valami többről, másról is szó lehetett. Annyit beszéltünk és beszélünk arról, hogy Németh életműve egységes, s hogy egyik korszaka szervesen a másikra épül, hogy nem árt figyelmeztetni ennek a megállapításnak a túlzó és leegyszerűsítő voltára. Mást mutatott volna ez az életmű, ha a Tanu-korszakkal végleg lezárul, gyökeresen mást a Kisebbségben-korszakkal való lezárulásakor, új, egységesnek tűnő folyamat csak a vásárhelyi korszakkal kezdődően indult el, jól mondta Vekerdi László, hogy valójában egy új Tanu körvonalai mutatkoztak meg ekkor, ötvenhét után pedig az Irgalom megírásának terve is foglalkoztatta, így írói-gondolkodói jövőjének a megmentéséről is szó lehetett. Gondolkodása az ötvenes évek végén, a kádári erőszakhullám erőteljes kibontakozását, s Nagy Imre kivégzését követően alakulhatott át, ekkor vált nyilvánvalóvá a Kádár-rendszer megőrződése, az újnak nevezett világ stabilizálódása, amelyikben Némethnek is meg kellett találnia a maga helyét. Még 1930 nyarán írta az Ortega-esszéjében: „A jelen az ember drága kincse. Drága, mint a szabad akarat. Legnagyobb erőnkről: az erőfeszítés értelméről mondanánk le, ha a jelent odaajándékozzuk a történelem távlatának. Praesens perfectumban nem lehet nagy dolgot csinálni.”59 Mondjuk úgy, az állandósuló világban teret, cselekvési lehetőségeket igyekezett teremteni magának, számos megnyilatkozása alapján mondhatjuk, hogy az életművét akarta teljessé tenni. Mintha a Galilei című drámájának első változatában írtak valósultak volna meg. (1956. október 20-án nem az első változatban, hanem az átírt negyedik felvonással mutatták be a Galileit.) Az első változat Galileije hajlandó volt visszavonni a tanait, hogy a munkásságát folytathassa. Németh a saját műve befejezése és zárttá formálása iránt mély elkötelezettséget érzett, minden történelmi súlyú fordulat idején ezt a feladatát említette az első helyen. Emlékezzünk, ötvenhat után, a Kossuth-díjak ügyében írta Veres Péternek: ▼ 59 Németh László: Ortega y Gasset, in.: Németh László: Európai utas, Magvető és Szépirodalmi Kiadó, 1980, 389–410., idézett rész: 408.
