Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-4. szám)
2024 / 1. szám - Füzi László: Mélypontok, ütközések (Németh László – 1956 után)
64 lalására kérte Németh Lászlót. Az író »Ha én miniszter lennék...« kezdetű írása a bevonás, együttműködés új korszakának kezdetét jelezte.”53 A többszálú írásból csupán egyetlen vonulatot idézek. Németh, ha miniszter lenne, ugyanazt tenné, írja, mint tett volna ötvenhatban: „...a közvélemény fokozatos felszabadítását tűzném ki célul, s közben most is arra vigyáznék, amire 56-ban vigyáztam volna, hogy a látszólagos bátorság hajókázói helyett a legkomolyabb problémalátást segítsem szóhoz és tekintélyhez.” S közben tudatosítaná: „A szocializmuson belül most érkezett el a minőség forradalma; rajtad áll, hogy győz-e vagy elbukik.”54 5. Feltehetően Németh számára is nyilvánvaló volt, hogy nem a minőség forradalmának időszaka érkezett el történetesen 1962-ben. Bibó István, akinek az ügyében egy évvel korábban levélben fordult Kádár Jánoshoz, ekkor még börtönben volt, még az egy évvel későbbi „nagy amnesztiára” is várni kellett, s még azt követően is maradtak börtönben ötvenhatos elítéltek. A társadalom számos megoldatlan jelenséggel küzdött. Folytatódott az erőszakos iparosítás, ehhez a munkaerőszükségletet a falvakból biztosították. A Kádár-rendszer „az iparosítás munkaerőszükségletét már nem a parasztság elleni nyílt hadjárattal, hanem a redisztributív rendszerbe épített szabályzókkal teremtette elő. Bár az ötvenes évek és a kényszerkollektivizálás harsány parasztellenes retorikája és durva hatósági fellépése már nem tért vissza, de az iparosítás irányában elkötelezett pártállam az állami újraelosztáson (vö. társadalombiztosítás, terület- és településfejlesztés) keresztül egyértelműen jelezte a társadalom felé, hogy a »dolgozók állama« vízióba elsősorban az ipari dolgozók tartoznak bele, a téeszekbe szorított parasztság továbbra is hátrányos helyzetben marad” – olvasom egy újonnan megjelent tanulmánygyűjteményben.55 A kádárizmus eddigi legteljesebb meghatározását adó Rainer M. János a rendszer jellemzői között nem talált olyan sajátosságokat, amelyek a kádári szocializmust megkülönböztették volna a korábban és másutt létrejött szocializmusoktól. „...a kádári Magyarország intézményeinek rendszere és koordinációs mechanizmusai nem különböztek számottevően sem az 1956 előttitől, sem a szomszédos országokétól. Az egyetlen magyar specifikum a többiekénél mélyebb és radikálisabb gazdasági reform a hatvanas évek közepétől több hullámban, egé▼ 53 Tabajdi Gábor: ih.: 206. 54 Németh László: Ha én miniszter lennék – Levél egy kultúrpolitikushoz, in.: Németh László: Életmű szilánkokban, Magvető és Szépirodalmi Kiadó, 1989. II. 199–281., idézett rész: 252. 55 A vidék szovjetizálása, szerkesztette: Csikós Gábot – Horváth Gergely Krisztián – Ö. Kovács József, Jaffa Kiadó, 2023, 173–174. A vonatkozó fejezet szerzője: Horváth Gergely Krisztián.
