Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 1. szám - Füzi László: Mélypontok, ütközések (Németh László – 1956 után)
63 mégis a szervezők célját látszott megvalósítani. Valójában azonban bármit mondott, vagy bármit is mondott volna, magának az utazásának a ténye fölébe emelkedett az adott körülmények között lehetséges mondandóinak. Csapdahelyzetet teremtettek számára, s abból nem tudott kilépni, mert azt is mérlegelte, hogy a felkínált utazás elutasítása hátráltathatja a konszolidációt. Az irodalom világán belül nem volt jó visszhangja a szovjet út során elmondott beszédeknek, vagy az annak kapcsán született írásoknak. N. Horváth Béla gazdagon dokumentált tanulmányban mutatta be Illyés Gyula Némethéhez hasonló kérdéseket felvető párhuzamos életszakaszát, s közben Németh Lászlóval kapcsolatban is értékes anyagokat tárt fel. „Írótársai közül csak Veres Péter tud jó szót mondani, hogy az írás a »magyarság érdekében való«. A belügy arról is értesült besúgói révén, hogy az irodalmi közvéleményben erős érzelmi reakciót váltott ki az író utazása és főleg nyilatkozata. Különösen a fiatal írók (Hernádi Gyula, Sánta Ferenc) fogalmaztak kritikusan, hogy »Németh túlságosan messzire ment az engedményekben«. A Püski házaspárra ráállított ügynökök közül többen is jelentették a könyvkiadó véleményét, miszerint aki gyáva, az hallgasson. Az író névtelen, gyalázkodó leveleket kapott, s állítólag összetépve juttatta el valaki A minőség forradalma egy példányát. A belügy konstatálta, hogy érzékelhető zavart okozott Németh »leválasztása«. Illyés további hallgatásához, passzivitásához hozzájárulhatott Németh László története is, ahogy a szellem embere besétált egy nyilvánvaló csapdába.”52 Annak, hogy az utazás nagy visszhangot váltott ki, természetesen számos oka volt. Az egyik az, hogy a szervezők az adott kor szintjén erősen „felhangosították” a történéseket, a másik az, hogy Némethnél élet és mű, mű és élet egymást tételezte, így ő maga is úgymond vizsgálat tárgyává tette ezt a cselekedetét is, többek közt az 1961-ben írt és 1962-ben bemutatott Utazás című darabjában. Mindezzel együtt Németh ekkor már a korábbinál nagyobb megértést mutatott nem a szocializmus célja, mert azt mindig fontosnak tartotta, hanem az adott keretek között működő szocialistának nevezett világ iránt. Ekkor már arról beszélt, hogy ha kijutunk a szocializmus „harcos” korszakából, már az új épület otthonossá tétele lesz a cél. Az 1959 után írott írásaiban a kibontakozó jövő foglalkoztatta, ezzel kapcsolatosan összefoglalónak tekinthető írása a Ha én miniszter lennék címet viseli. Az írás Aczél György kérésére született meg 1962-ben, az írásban Németh a maga kultúrpolitikai elképzeléseit fogalmazta meg. Tabajdi Gábor a kádári szövetségi politika kiteljesedését és az együttműködési politika újabb szakaszának nyitányát látja benne: „A bevonási-beavatási kísérletek egyik legmarkánsabb lépéseként Aczél György kultúrpolitikai elképzeléseinek összefog▼ 52 N. Horváth Béla: Hatalmi manipulációk – és a „hallgató” Illyés (1958–1961), Kortárs, 2022. 11., 9–25., idézett rész: 14.
