Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-4. szám)
2024 / 1. szám - Füzi László: Mélypontok, ütközések (Németh László – 1956 után)
55 latának” kialakulását azonban nem egyenes vonalat követő és célképzettel bíró folyamatnak kell elképzelnünk, ilyen nem is lehetett volna, amikor az országban egy ideig még fegyveres küzdelmek is zajlottak, s különböző, számos alkalommal az adott pillanathoz kötődő, s több irányból érkező impulzusokat érvényesítő döntések születtek. Ha csak az irodalmi világot nézzük, akkor is röpiratokkal, az Írószövetség fellépéseivel, megtorlásokkal, letartóztatásokkal, perekkel, a másik oldalon pedig új szervezeti formák kialakításával, a hatalom által irányított folyóiratok létrehozásával, s láttuk, különböző megnyerési és megosztási kísérletekkel találkozunk. A megnyerési kísérletek is különböző csoportokra, azokon belül pedig számos alkotóra irányultak, letisztult alakzatokat az utókor kutatójának is nehéz megállapítania.25 Meglepő módon az 1956. november 2-án, a Szabad Nép utódaként, az MSZMP kiadásában indult Népszabadság november 4-i, tehát a szovjet megszállás és a Kádár-kormány megalakulásának napján megjelent száma újraközölte Németh Pártok és egység című cikkét. Nyilvánvalóan azért, mert abból a maga számára a többpártrendszernek az adott pillanatban megnyilvánuló veszélyeiről írtakat tartotta fontosnak, feltehetően ezt a gondolatot: „A nemzet ilyen óriási megmozdulása után természetes, hogy őt magát kell megkérdezni, hogy képzeli el a jövőjét. Ennek a megkérdésnek legmegbízhatóbb módja: a választás, a pártprogramoknak a nemzet elé bocsátása. Első lépés erre, úgy mondják, csak az 1948-ban felbomlott pártok feltámasztása lehet. Én azt hiszem, kül- és belpolitikai okból is jobb lett volna, ha néhány hetet még várhattunk volna, de ha a nemzet élni akar visszaszerzett jogával és kikényszerítette, vigyázzunk, hogy minél több jó és minél kevesebb rossz származzék belőle. Végzetes tévedés lenne, ha a feltámasztott pártokkal, nem kívánt kísértetjárásként az akkori pártélet szelleme is visszatérne.”26 A későbbiekkel összehasonlítva decemberben és januárban szinte meglepő „nyíltsággal” találkozunk. Zimonyi Zoltánt idézem, aki a „forradalmi munkás-paraszt kormány” 1957. január 6-án közzétett nyilatkozata alapján a következőket írta: „A november 4-i fordulat ellenére 1957 januárjáig még nem volt elképzelhetetlen egy esetleges többpártrendszeren alapuló, vagy legalább nem monolitikus kommunista párti hatalomgyakorlás.” A művelődés terén pedig jelezték, hogy a kormány „szabadságot és támogatást biztosít minden haladó irányzatnak és felfogásnak, amelyek segítik nemzeti kultúránk fejlődését.” A kultúra állami és pártfelügyeletéről nem esett szó ebben a nyilatkozatban, a támogatás, serkentés, koordinálás kifejezéseket használták.27 ▼ 25 Az erre irányuló sikeres kísérletnek tartom Standeisky Éva Az írók és a hatalom (1956-os Intézet, 1996) című könyvét. 26 Németh László: Pártok és egység, ih. 193. 27 Zimonyi Zoltán: Szabadulólevél, A „népi” írókról című állásfoglalás – harminc év után, Forrás, 1989. 4., 40–61., jelzett rész: 41.
