Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 5. szám - Keresztes Dóra grafikái
88 az Aranymadárt is eszünkbe juttatják. A film legsajátosabb eszközeinek pedig a színek villódzó hatású cserélődése, valamint a különböző elrendezésű – a tiszta (kiváltképp kék) színekre festett tagolatlan felületek és a dekoratív mintázatokat, leginkább növényi ornamentikát fölvonultató – hátterek váltakozása mondhatók. A Mosolygó szomorúfűzben látjuk egyúttal a Keresztes-animációk egyik leggazdagabb színkavalkádját. Ha a további színes animációkkal folytatjuk a gondolatmenetet, akkor azt lehet megfogalmazni, hogy az Egyedem-begyedem és az Álommalom – főként elősorolt figuráiknak, maszkarcú-jelmezes alakjaiknak köszönhetően – a leginkább karnevalisztikus Keresztes Dóra-filmeknek tűnnek. Közös bennük az is, hogy festményképsoraikban az átváltozások puhán elomlóak, a szokásosnál is – úgymond – folyékonyabbnak tetszenek. Az alkotói megközelítés szerint az Egyedembegyedem „bújócska a gyermekvilág édes-szép kertjében”, amely Weöres Sándor, Tandori Dezső, Nemes Nagy Ágnes és Kiss Benedek költői világát is játékba hozza.19 A címe alapján is az álmok irracionális játékosságát – nem kevés humorral – megidéző Álommalom képi világa pedig talán a leginkább Marc Chagall-i ihletésű az animációs életműben. Keresztes Dóra kétezres években készült animációsfilm-csokrának legfontosabb tétele a De Profundis, amelyet maga az alkotó is kiemelt az életműből, a Garabonciák mellé helyezve.20 Az eredetileg Lélegzet címen tervezett animációról a következőket fogalmazta meg – még előkészületei során – a rendező: „A látvány keretét egy amorf, kissé a barlangok bejáratára emlékeztető, folyton formálódó, lélegző keretben képzelem el, mintegy jelezve a »belső ember« harcát, ahonnan csak megtisztulva érdemes kitörni. A barlangnyílás formája az élet kapujának, az anyaölnek, vagy akár az anyaméh belső titkának, a születésnek és a vele összefüggésben megidéződő halálnak a képzetét is kelti. Egyfajta biológiai lüktetése is lesz a filmnek.” Az eredeti elképzelés szerint a látványvilágban színek is lettek volna a fekete-fehér grafika mellett, a De Profundis végleges változata azonban csak feketefehér képeket vonultat fel. Már önmagában ez is jelzi megkülönböztetett helyét az életműben – hiszen olyan alkotó vonja ki a színeket a filmképeiből, akinek máskülönben a színekben gazdag vizualitás az egyik védjegye.21 Ez a vizuális váltás nem mellékesen fölerősíti a balladisztikus hangvételt, amely ugyancsak ellentétbe állítható a többi film karnevalisztikus jellegével. ▼ 19 KAFF 2005. Fesztivál-kiadvány. 62. 20 Viland: Keresztes Dóra: A lelki-szellemi munka összefonódik... 21 Hasonló a pozíciója ebből a szempontból Richly Zsolt életművében a Kőműves Kelemen című 2009-es animációnak, amelyben színekben bővelkedő stílusát a rendező alkalmilag szikár, „érdes” fekete-fehér képekkel váltotta fel. De nem kevésbé feltűnő a fordított irányú váltás, ha a jellemzően fekete-fehérben alkotó művészek „próbálják ki” magukat a színek világában. Példákat találunk erre M Tóth Éva, Ulrich Gábor vagy Csáki László munkásságában.
