Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-12. szám)
2024 / 5. szám - Varga Zoltán: Álomképek az örök körforgásról (Gondolatok Keresztes Dóra animációs filmjeiről)
66 Népművészet és szürrealizmus határvidékén Keresztes Dóra művészi világát – azt a stílust, amely valamennyi alkotói praxisát szorosan összekapcsolja – sokan sokféle forráshoz, előképhez kötötték, többek között az egyetemes – de különösen a magyar – népművészet, az erdélyi református templomok kazettás mennyezetképei, a középkori fametszetek, vagy éppen Marc Chagall festészetének elemeit fedezték-fedezik föl benne. A különböző inspirációk szembeötlően egységes stílusvilággá – és még többé: szemléletté – álltak össze Keresztes művészetében, amelyben a groteszk és a balladisztikus, a bumfordi és a sejtelmes, a játékos és a titokzatos olvadnak különös egységbe. A Keresztesanimációk – jobbára rajzfilmek – a grafikákból és illusztrációkból ismerős vizuális elemeket hozzák mozgásba, ruházzák föl az idő dimenziójával, társítják ritmussal – s teszik ezt úgy, hogy megmaradnak a kép és a hang összjátékánál, a látható figurák és a hallható zene és szöveg által keltett asszociációknál, de (nagyon kevés kivétellel) nem kívánnak történeteket kidolgozni, nem cselekményközpontúak. Keresztes Dóra rövidfilmjei többnyire 4-5 percesek csupán, a tömör terjedelembe azonban sokszor a kozmosz egésze sűrűsödik össze – vagy szerényebben fogalmazva, a mindenség működését is szabályozni látszó körforgás, örök visszatérés univerzális képzete. Mert mindazon túl, hogy a Keresztes-animációk megannyi visszatérő figurát, alakot sorolnak elő, akik a népművészetből, a mesékből, a mítoszokból és a költészetből lehetnek ismerősek – lúdvércek, boszorkányok, garabonciások és manók, s mindenekelőtt sellő- vagy madártestű emberek, valamint halak, kakasok és lovak –, kirajzolódik e művekben a nem szűnő érdeklődés a körkörös idő, keletkezés és elmúlás körtánca iránt is. A jellegzetes figurák és a körmotívum többrétegű – vizuális és szimbolikus – alkalmazása mellett (s részben általuk) a mesék is megidéződnek; nem is elsősorban konkrét mesetörténetek, hanem egy archetipikus világ, Lendvai Erzsébet találó kifejezésével élve, egy „mese-sűrítmény”,4 amelyet a játék és a játékosság, a szürrealisztikus képzettársítások, az álom jellemzői uralnak. Ilyen értelemben a Keresztes Dóra-animációk a személyes látásmód és a kollektív tudattalanban gyökerező élmények és képzetek, egyúttal a kollektív tradíciók – a népművészet – és a modern művészeti hatások összeolvadását mutatják. S bár a Keresztes-filmek zöme a motívumokat, a vizuális fogalmazásmódot és a jelképiséget illetően szembetűnően egységes, az animációk nem egymás másolatai, hanem variálódó és megújuló művek sorát jelentik. Egymásra felelő, egymást továbbgondoló alkotásokat látunk az oeuvre-ben. ▼ 4 Lendvai Erzsi: Lúd-asszonyok, bagoly-emberek, sellők, haltestű madarak... Keresztes Dóra mitikus figurái az animációban. Filmkultura.hu. https://www.filmkultura.hu/regi/2001/articles/profiles/dora.hu.html (2023-08-07)
