Forrás, 2024 (56. évfolyam, 1-4. szám)
2024 / 1. szám - Füzi László: Mélypontok, ütközések (Németh László – 1956 után)
52 vánvalóan az eltelt időszak történéseit is figyelembe véve A Kádár-kormány címmel újabb részt írt, ezt azonban nem illesztette az előző helyére. Az alábbi idézetek kiemelése során a tanulmányt egységesnek tekintem, azaz a Kádár-kormányról írtakat is az írás részének tartom. Elsőként a forradalom jellegéről írtakat idézem: „Amikor a forradalom az egész országon átcsapott, s hozzánk is eljutott: az aggodalom egy új aggodalommal bővült – nemcsak a nemzet életét, de jó hírét is féltettük: nem követ-e el most, hogy lánca lepattant, valami borzasztót és jóvátehetetlent a megkeseredett nép? Amikor pedig a harcok szünetében a küzdő nép mögött a politika régi bajnokai is föltűntek – az aggodalom egy új gyűrűvel bővült: nem hajtják-e a maguk malmára a zsarnokság ellen fölkelt szenvedélyeket a maguk restaurációjára törekvő emberek: nem ölti-e az ellenforradalom színét a szabadságharcnak indult fölkelés?” Németh válasza erre a kérdésre a nem volt, s a forradalom tisztaságát hangsúlyozta. Másodszor a miniszterelnökről írt szavait emelem ki: „azt, ami kormányzásának legfontosabb feladata lehetett: a mozgalom egyben tartását, a szenvedélyek lecsillapítását Nagy Imre elérte, az utolsó két nap a kilengések már megszűntek, s ha a szovjet kormány november negyedikét közbe nem szúrja, a forradalom második hétfőjén a munka s a boldog reményektől pezsgő élet bizonyára megindult volna”. Nagy Imréről történeti érvényességgel beszélt: „Egy politikus nagysága (...) nem a szakmai kiválóságon múlik, hanem pályája vonalán – hogy bizonyos nagy sorshelyzetekben hogyan tudja a nemzeti sors megkívánta szerepet magára ölteni. (...) nyilvánvaló, hogy e 11 nap alatt s azóta sem vesztette el sem a jobbról, sem a balról jövő vádak közt a nemzet szeretetét – s ha ma meghalna –, kétségtelen, hogy 20. századi politikai történetünknek legnagyobb alakjaként fejezné be életét.” Harmadszor azt említem meg, hogy Kádár szerepét Németh összetetten látta. Miniszterelnökségének, ahogy írta, „két végzetes születési hibája” volt. Az egyik, hogy vállalnia kellett, hogy ő hívta be az oroszokat, a másik, ezt tartotta a végzetesebbnek, „az volt, hogy a beavatkozás s önmaga létének az igazolására vállalnia kellett, hogy Magyarországon ellenforradalom volt”. Németh két ponton érezte Kádárt őszintének, az egyik az volt, hogy a maga rezsimjét el akarta választani a Rákosi-kortól, valahol ennek kapcsán írta, úgy kell „örülnünk”, ahogy örültünk annak, hogy 1944. március 19-én nem Szálasi Ferencet tették meg miniszterelnöknek. A másik az volt, hogy Kádárnál érezte a magyar politikának a lengyel és a jugoszláv politika közé történő beillesztésének szándékát. Ugyanakkor érezte azt is, hogy ideológiában, a káderek kiválasztásában egyre erősebben balra sodródik. „A harmadik beavatkozásra nincs szükség – a Rákosi-rendszer, ha Moszkvában valami új nem történik, restaurálódik Kádár neve alatt is” – írta.20 A Kádár meg▼ 20 Idézett részek: 103., 88–89., 102., 131–132., 134., 137.
